A szobámban ültünk mikor gondoltam egyet és előkapva esti ruhámat, elkezdtem levetkőzni, csak a fekete csipkés fehérneműmet hagytam magamon.
Niall elkerekedett szemekkel figyelte ténykedésem. Szemem sarkából szórakozottan figyeltem zavarodott arcát, de az meglepett, hogy ahelyett, hogy engem figyelne, lehajtotta a fejét és piros arccal kezdte tanulmányozni a padlót.
- M.. Mi.. mit csinálsz? - dadogta, mire felkuncogva ültem le mellé. Sokféle reakciót láttam már, de ilyet még sose.
- Mármint mit? - pislogtam rá nagy, ártatlan szemekkel. Nem válaszolt, ezért állánál megfogva magam felé fordítottam. Tekintetünk egybefonódott, majd ajkaink lassan közeledtek egymáshoz. Egy örökké valóságnak tűnt mire végre érezhettem finom ajkait az enyémeke.
Hosszú csókcsatába kezdtünk, mígnem Niall kezei felfedező útra indultak a hátamon. Én egyik kezemmel a hajába túrtam, másikat pedig pólója alá vezettem. Minden eszemet elvette, gyakorlatilag bármire rá tudott volna venni. Szemből az ölébe ültem, úgy fogtam lábamat a dereka köré. Egyszerre kaptuk föl a fejünket az ajtócsapódásra.
- Hello! - kiáltotta el magát Lou lentről. Mi egyből szétröppentünk, a szöszi pedig kiment a szobából.
Én gyorsan fölöltöztem majd átszaladtam a fürdőbe ahol viszont már több időt töltöttem.
Nyolckor már teljes pompánkban fogadtuk a vendégeket, Louis nélkül, mert ő már vagy egy órája elment Nixyért.
(...)
Fél kilenckor szinte már mindenki megérkezett, én pedig úgy döntöttem, hogy lecsempészem a szobámba elrejtett dolgokat.
Mielőtt levittem, az egyik piába, ami a kezembe akadt, egy hatalmasat kortyoltam, ami kellemes melegséggel árasztott el, és adott némi energiát az este levezetéséhez.
A nappaliban levő asztalhoz tolakodtam, és mindent leraktam, majd egy "Itt a pia, igyatok! " kiáltással (amit egyébként nagy ujongás követett) kiindultam a konyhába, ám mikor odaértem épp Niall csapódott ki, és mikor meglátott magával húzott a táncparkettre (azaz a nappali közepére). Kezét derekamra csúsztatta, míg én a hatalmas mosollyal a nyakába csimpaszkodtam.
Persze kihagyhatatlan volt, hogy a zenelistába egy-két 1D számot ne csempésszek. Szeme különös csillogással figyelt engem, és édesen felnevetett, mikor fölismerte a hangját a hangszórókból. Egyik kedvenc számom csendült fel, azaz a BSE.
- I said, Can you give it back to me. - suttogta a fülembe édesen, mikor oda ért a dal, mire én kuncogva folytattam.
- She said, Never in your wildest dreams.
Jutalmul egy édes csókot lehelt a számra, amit szívélyesen viszonoztam is.
- Kérsz valamit? - nézett a szemembe kedvesen. Én belepusziltam a nyakába,és éreztem, ahogyan beleremegett.
- Inkább valakit. - mosolyogtam rá. Aztán valamivel hangosabban folytattam.- Meg amúgy is, én vagyok a házigazda.
És ezzel el is indultam a pult felé. Ott töltötten egy pohár Jack Danielst, az ír szöszimnek pedig fölkaptam egy sört.
Mikor indultam volna visszafelé, valaki egy nagyot lökött rajtam, de a nagy tömeg miatt hátra nem estem, viszont a kezemben tartott pohár teljes tartalma a dekoltázsomra ömlött.
- Szuper... - morogtam.
- Uh, sajnálom... véletlen volt! - a hang irányába kaptam a fejem. Egy irtó cuki srác aggodalmas tekintetével találkoztam. Beletúrt tökéletes fekete hajába, szürke szemeivel pedig az okozott kárt mérte fel... vagy csak a mellemet stírölte. Az utóbbi valószínűbb, úgy hiszem.
- Semmi gond. - nyugtattam meg egy mosollyal fűszerezve. Már épp indultam volna tovább, mikor erős karjai hirtelen megragadták az enyémet. Kérdőn fordultam vissza.
- Nem hagyhatom, hogy így mászkálj. - mondta, majd jelentőségteljesen dekoltázsom felé sandított. Ahogy én is lenéztem, igazat kellett neki adnom. A kék ruhám hirtelen átlátszó lett, így felfedve nem túl sokat takaró fekete, csipkés melltartómat. Bólintottam, és megpróbáltam a lépcső felé furakodni, nem túl sok sikerrel. Ekkor újonnan szerzett ismerősöm elém pattant, és ketté oszlatta előttem a tömeget, hisz azért ő a 180 centijével valamivel erélyesebb, mint én.
Nehézkesen ugyan, de eljutottunk a lepcsőig, ahonnan terveim szerint egyedül folytattam volna utamat. Aha... hát nem.
A szobám ajtaja előtt értetlenül fordultam hátra a sötét hajú tökéletességhez.
- Csak biztonságban akartalak tudni,amig ide érsz. - vont vállat. Én meg totál ledöbbentem.
- Hisz egymás nevét sem tudjuk, mit érdekel téged, hogy mi van velem. - nevettem rá. Majd mosolyogva még hozzátettem. - De azért ez aranyos.
- Scott Nash, Becky uncsitesója. - nyújtott kezet, amit én szórakozottan elfogadtam. Végülis...
- Hanna Tomlinson, házigazda. - mutatkoztam be. Majd egy kacsintás kíséretében még ennyit mondtam, mielőtt eltűntem a szobám rejtekében. - Jó szórakozást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése