Very-very thanks!!!

KÖSZI, KÖSZI, KÖSZIIII!!!
Nagyon-nagyon köszönjük,hogy ezalatt a két hét alatt több, mint 1000 (!!!) oldalmegjelenítésünk volt! El sem tudjátok képzelni, hogy ez mekkora öröm számunkra! Hihetetlen.
Reméljük, hogy a lelkesedésetek innen már csak fölfelé ível シ          
Xoxo; Hanih és ENA 💕

7. fejezet, Hany. ツ

Épp a TV előtt ülve ebédeltem, mikor valaki olyan hangosan csapta be az ajtót,  hogy egy kisebbet ugrottam ültömben.

- Bakker,ember! Mi bajod van? - szóltam oda kicsit sem kedvesen.

- Semmi,bocs. - mondta és valóban bocsánatkérően csengett a hangja.

- Hát...oké. Te,figy arra gondoltam,hogy holnap rendezek egy bulit.  

- Felőlem. - vont vállát majd fölbaktatott  a szobájába.

Furcsának tartottam, hisz ő mindig izgatott lesz ha buliról van szó, meg engem nem is szokott elengedni, hiszen tudja, hogy milyen hatással van rám az alkohol. Nem hogy én rendezzek egyet, ráadásul az ő féltett házában... 

De nem nagyon foglalkoztam vele, inkább megpróbáltam elérni Nixet ruhavásárlás ügyben,  de mivel nem tudtam, inkább Beckyt hívtam magammal.

Hosszú keresgélés után megtaláltam a tökéletes darabot. Egyedi kék színe

kiemelte a szememet, és a világos hajam csak dobott az össz képen.

Beck is talált magának egy pink darabot. Ha már ott voltunk,jobban is körülnéztünk. Új cipőkkel, ékszerekkel és sminkcuccokkal felszerelkezve estem be este a ház ajtaján. Nem vicc, konkrétan elhasaltam a küszöbben.

Louis röhögésére néztem föl, aki épp a konyhából jött ki, egy üveg sörrel a kezében.

- Haha, nagyon vicces... - motyogtam,  majd leporolva magam lassan föltápázkodtam. 

Otthagyva bátyám fölszaladtam és gyorsan kipakoltam. 

Nem kevés pia volt nálam,  és hát azt nem hurcolászhattam pont Lou előtt, így inkább az ágyam alatt rejtett el, még pár dologgal együtt. 

Este hajmosás után írtam egy körüzit mindenkinek, amiben azt is megírtam,hogy bárkit hozhatnak magukkal. 

Elalvás előtt még beszélgettünk telefonon Niallerrel vagy 1és fél-2 órát, hisz egész nap nem láttam!

7. fejezet Nixy part 2 ∞

És ha ez még nem lenne elég elbűvölő mosollyal hajolt közelebb ajkaimhoz. Lágyan megcsókolt, én pedig boldogan viszonoztam.
Pár perc múlva váltunk el egymástól,  de mint mindig megbabonázott a gyönyörű szemeivel. Kis ideig némán álltunk, csak hallgattuk az eső kopogását az ereszen.
- Nyolcra érted jövök.- szólalt meg édesen.
- Rendben. Hova megyünk ?
- Meglepi- mosolygott sejtelmesen - utcai ruhába gyere.
- Oké. Szeretlek!
- Szeretlek!
-Szia
-Szia- megvártam ameddig beindítja a motort, és csak utána mentem be, amikor eszembe jutott, hogy elvileg beszélni akart Harryvel. De a gondolkodásom egy mély rekedtes hang szakította meg.
- Nálad mikor van tíz óra ?
-Ne haragudj, elrepült az idő.
-Louissal voltál ?
-Igen, meg Hanyval, és Naillal.
-Niall ?
-Aha.
-Ő mit keresett ott ?
- Megkértük hogy maradjon.
-Miért nem engem ?
-Mert te elviharzottál amikor Louval beléptünk !
-Csodálod ? A legjobb haverom, és a kishúgom !!! Igen, kicsit furcsa ez nekem, és elég új, nem gondolod ?
-Ezt meg hogy érted ?
-Úgy hogy Louis soha nem hozott szóba téged ! - soha? Vajon tényleg soha nem beszélt rólam ?
-Mert jogy reagaltal volna ha azt mondja a legjobb barátod h bejön neki a hugod ?
-Szarul ! Miert ugy jobb hogyha rajta kaplak titeket a kapunkban smárolni ?
-Nem csókolt meg !
-Akkor csak majdnem smárolni ?! - igaza van.
- Igazad van. Ne haragudj !
- Nem haragszom, és igyekszem feldolgozni- nevetett mostmar - csak  furcsa az egész. Van valami programod estére ? -kérdezte mosolyogva.
-Miért ?
-Gondoltam lóghatnál egy kicsit a bátyóval. - mosolygott kedvesen. Igaza van ,mostanában alig láttuk egymást. Louis is biztos megérti.
-Oké.
-Remek!
-Na megyek átöltözök.
-Oks
Előkaptam a telómat, és tárcsáztam Lout.
-Szia, baj van ?
-Szia, nem csak Harryt kicsit kiborìtotta hogy együtt vagyunk, és szeretne velem tölteni egy kis időt.
-Rendben. Persze, hiszen mindig távol volt.
-Nem haragszol ha halasztjuk a randit ?
-Nem,  nem akarom hogy azt higgye hogy miattam nem is foglalkozol vele. - hallottam hogy elmosolyodott.
-Köszönöm! 
-Nincs mit ! Szeretlek !
-Én is téged !
-Szia
-Szia - mosolyogva tettem le a telefont. Kár, hogy az estét nem együtt töltjük, de nagyon szeretem Harryt. És a rengeteg koncert, turné, dedikálás stb. Miatt rég tesóskodtunk. Elkezdtem átöltözni, és amint levettem a pulcsimat, észre vettem, hogy rajtam maradt az a bizonyos póló. Még jó hogy Harry nem látta, mert ő is azt feltételezte volna, mint Hany. Gyorsan lekaptam a pólót, és begyűrtem a párnám alá. Rám fért egy kis mosakodás, ugyanis tegnap sminkben feküdtem le, és a hajam is kezdett zsírosodni. Miután emberré varázsoltam magam, magamra kaptam egy cicanacit, és egy bő pulcsit, felkontyoztam a hajamat, és letrappoltam a lépcsőn.

7. fejezet Nixy, Part 1 ∞

-Szerintem van olyan okos hogy nem volt semmi Harryvel köztük.
-Remélem De akkor is Niall ???
-Lehet hogy tényleg komolyan gondolják! 
-És ha mégsem ? Hiszen ő a kishúgom ! És még csak 19 !
-Ne aggódj okos csaj ! Egyébként meg, csak egy év van köztünk !
-Az más ! - nevette el magát.
-Miért ?
-Mert te a szerelmem vagy, ő pedig a  kishúgom.
Az első részen kicsit elmosolyodtam.
-Persze, tudom, de hidd el hogy Niall sem bolond ! Sosem tenne olyat ami bárkinek is ártana. Ugye ?
-Persze hogy nem. De féltem,Tudod.
-Na mit csináljunk ? - kérdezte egy kis idő után. - ha jól emlékszem ìgértem a hölgynek egy randevút ! - mosolyodott el.
Úgy valahogy. - nevettem a kölyökkutya szemeit látva.
Hány óra van ? - kérdeztem hirtelen.
Őmm nemsokára 3 miért ?
-Harrynek azt mondtam hogy 10-re otthon leszek. - nevettem el magamat.
-Hát azt egy kicsit lecsúsztad- nevetett már ö is.
-Elvigyelek ? - és egy kacér mosolyt varázsolt a már így is ellenállhatatlan ajkaira.- szeretnék Harryvel dumálni.
- Oké. Összeszedem a cuccom.- gyorsan berohantam a szobába, és magamra kaptam a tegnapi farmerom. Es felkaptam a táskám ami tegnap este nálam volt. Felvettük a kabátot,  és leléptünk. Louis kocsija a ház előtt állt, szóval nem kellett sokat sétálni az esőbe. Pár percre laknak tőlünk, kb. 3 utcával lejjebb, de gyalog végigmenni szinte lehetetlen. kiszállás után egyből rohantunk az eresz alá.Pár eső csepp viszont megtalálta szerelmem arcát, s úgy csillogtak rajta, mintha ott lenne a helyük. Kék szemei csak úgy csillogtak. Csókjára szomjaztam semmi másra nem vágytam, csak az édes ajkakra, itt és most !!!!!!!!

6. fejezet, Hany ツ

Otthagytuk bátyámékat és bementünk a vetítőbe.
- Mit néznél szívesen? - kérdezte Niall, miközben a filmek között kutakodott. Mögésétáltam, és átöleltem hátulról.
- Mindegy. Nem hiszem, hogy túl sokat figyelnénk rá. - suttogtam a fülébe kacéran, és éreztem ahogy megborzong.
- Öhm... ja, hát, tudod... nem hiszem, hogy Lou nagyon örülne neki, ha mást csinálná... - egy csókkal halgattattam el, amit szívélyesen viszonzott is. Viszont mikor levegőhiány miatt szétszakadtunk, kicsit eltolt magától.
- De komolyan, nagyon félt téged. - nézet a szemembe. Bólintottam, majd lefeküdtem a vörös kanapéra, és a plafont kémleltem.
- Tudom. - húztam el a számat. - De néha túlzásba viszi! Már nem vagyok a picike kishúga! - hergeltem magam. Niall is leült a fejemet pedig az ölébe hajtottam. Megfogta az egyik hajtincsem és elkezdte tekergetni az ujjai között.
- Pont ez az. Ha nekem lenne ilyen gyönyörű húgom, az utcára sem engedném ki. - mosolygott le rám. Ez a bók nekem is mosolyt csalt az arcomra. Nem tudom elhinni, hogy ez a csodás srác engem választott!
Fölültem, majd édesen megcsókoltam. Hamar elváltunk, és a filmek fölé álltunk.
- De most tényleg, mit szeretnél nézni? - pillantott rám.
- Téged. - simítottam végig arcvonalát. A szöszim megfogta a kezem és belepuszilt a tenyerembe, mire felkuncogtam. Ettől ő is belemosolygott a tenyerembe.
- Mi az?
- Ez csikis. - kuncogtam tovább.
Niall találomra kikapott egy filmet, majd elindította. Leültünk, majd átkarolva kezdtük el nézni a filmet.  
Nem tudtam volna visszamondani, hogy
miről szólt, de nagyon jó volt az első délutánom Niallel, végre úgy, mint egy pár.
Négy körül indult haza, pont sötétedéskor. Elég nehézkesen váltunk el, és mikor visszasétáltam a szobámba, levetődtem az ágyra és csak csukott szemmel élveztem a csendet és nyugalmat. Hamar meguntam, így végül zenét üvöltetve kockultam egész este.

6. fejezet Nixy - Az aggódó bátyó ∞

Le mentünk a konyhába, mert az a kaja amit hajnalba ettünk elég kevésnek bizonyult. Viszont ahogy beleptünk megláttuk Hanyékat hülyéskedni, ami nem pont haveri irányúnak bizonyult. Na jó most már tuti, ezek teljesen egymásba gabalyodtak. És jól is áll nekik.
- Khm.- Köhintett egyet Lou az oldalamon. Hany idegesen fordult felénk, jé ugye milyen idegesítő ha félbe szakítanak ? Honnan ismerős ez ?
- Te meg mit is keresel itthon ? - kérdezte ingerülten. Viszont Niall intézkedett, kezét finoman Hany derekára csúsztatta, amitől lenyugodott. Sokáig mélyedtek egymás szemébe, de Niall meg a földön volt, és észrevett valamit amit én már el is felejtettem.
-  Figyu Nix nem akarok tolakodni, de mit keres rajtad Louis pólója ? - teljesen ki ment a fejemből! Na erre a mondatra mar  Han is felfigyelt.
- Úr isten !!! Neee ti tényleg ???
- Mi ? Nem, mi nem dehogy is ! - mentegetőztem, de elég valószínű hogy én is ezt gondoltam volna ellenkező esetben.
- Akkor mégis mit keres a bátyám pólója rajtad, ha nem azért mert valamit fel kellett venned ?
- valami tisztát kellett felvennem, mivel nem úgy készültem hogy itt alszom !
Lou meredten állt mellettem, mivel sokkolta hogy Hanyt Niallel látja. Összekulcsoltam ujjainkat, remélve hogy ez kizökkenti, és nem akad ki nagyon.Szerencsére sikerült, elengedte a kezemet, és derekamon ölelt. Tekintetét is rám szegezte, és úgy látszik egy pillanatig az is ki ment a fejéből, hogy nem vagyunk egyedül.
- Várj te hol is aludtál ???
-  Zökkentett ki a kék szemek bűvöletéből Hany.
- Nálam.- mondta Lou.
- Aha szoval együtt aludtatok, Nixyn a te pólód van, szinte nem tudtok nem egymásra koncentralni, de semmi sem történt az éjszaka ?!?!
- pontosan !!! - mondtam kicsit felháborodva, mégis mit gondol rólam ? Attól még hogy Louis álmaim pasija, attól még nem fekszem össze vele az első adandó alkalommal.
- Aha értem. - mondta némi iróniával.
Niallre néztem segítseg kérően.
- én elhiszem ha azt mondják hogy nem akkor nem. 
- Én éhen halok ! - közölte Louis.
- Szintén ! -Nevettem el magam.
- Mi mar kajáltunk.
- Jah láttuk - morogta Louis halkan.
- Ja amúgy a nappaliban van kávé, de lehet hogy melegíteni kell. - jutott eszembe.
- Köszi,  voltatok starbuksban ?
- Aha hajnalba elszaladtunk, amíg aludtatok.
- Cseles - mosolygott Niall. Ugyanis ha bárhova lesifotósok nélkül akarnak menni a fiúk,  azt hajnalban lehet elintézni, ugyanis ilyenkor kihaltak London utcái.
- Megyünk ? -kérdezte Hany Nialltől
- Hova mentek ? - kapta fel a fejét Lou.
- filmezni ?! - flegmázott kicsit Han.
- A szobádba ?
- Ja mert ?
- -Miért nem nézitek a vetítőben ? - aggodalmaskodott Lou. Jól áll neki az " aggódó bátyó " szerep.
- Nézzük a vetítőben! -adta be magát Nialler. Reméltem h így lesz, mivel Niall is pontosan tudja hogy mennyire védi a kishugát Lou.
- Jól van, örülsz ? - nézett rá szemrehányóan Han.
- Aha - vigyorgott a kékszeműm.
Ők pedig ott hagytak minket a konyhában.
- Nem hiszem el hogy ezek kavarnak ! - akadt ki Lou.- Hiszen előbb Harry most meg Naill !
Én ezt nem értem !!!!

5. fejezet, Hany ツ

- Éhes vagyok. - húzta el a száját a szöszim, mire nekem muszály volt hangosan elnevetnem magam. Ő értetlenül tekintett rám.
- Ugyan, drágám, te mindig éhes vagy. - mondtam, majd gyengéden kézenfogva húztam magam után a konyhába. A mosolyom levakarhatatlan volt.
Odaálltam a hűtő elé, és vagy öt percig csak bámultam a kajákat, de nem nagyon fogtam fel. Ennek két oka is volt: egyrészt még mindig nem szálltam vissza a földre a csók után, másrészt folyamatosan éreztem a hátamon azt az átható kék szemeket, amikbe még annó beleszerettem.
Gondolataimból a szöszi kuncogása szakított ki. Nem sokra rá erős karjai hátulról átkaroltak, és fejemre helyezve állát ő is elkezdte kémlelni a hűtő tartalmát.
Kivett kétt joghurtot, és az egyiket a kezembe nyomta. Viszont enni már nem hagyott.
Akárhányszor vettem volna be a számba a kanálnyi finomságot, ő finoman hason bökött, ami számomra nagyon csikis volt.
Nem kell mondanom, mire Niall befalta én még egy falatot sem tuttam enni belőle. Hirtelen ötlettől vezérelve kimarkoltam egy picit a joghurtból és az orrára nyomtam.
Megfizethetetlen volt az az arc, ami vágott. Ám első nagy döbbentt arckifejezése hirtelen szórakozottá vált. Ő is belemarkolt, és épp a hajamba akarta kenni mikor nevetve megcsókoltam. Éreztem, ahogyan elvigyorodik, majd visszaengedi a kezét.
Csók közben lenyaltam egy kis maradékot a szájáról, majd mutatóujjamat végighúzva orrán lenyaltam azt, hatalmas mosollyal. Ő nevetve húzott magához és ölelt meg. Olyan jó érzés volt végre a karjai biztonságában lenni!
- Khm... - rondított bele a szép pillanatba a bátyám krákogása. Idegesen fordultam felé.
- Te még is mit keresel itthon? - kérdeztem továbbra is idegesen. Csak akkor nyugodtam le valamejest, mikor megéreztem Nialler karját a derekamon. Szerelmetesen pillantottam fel a kék szemekbe.
Szemem sarkából észrevettem, hogy Lou háta mögül előbújt még valaki. Annyira nem izgatott, hogy megszakítsam a szemkontaktust, de muszály volt.
A lány nem más volt, mint Nixy. Félénken bújt hozzá Louihoz. Igazából már ez sem tudott kizökkenteni a rózsaszín köd tanulmányozásából.
Niall csodás szemei hirtelen elkereledtek.
- Nix... figyelj, nem akarok tolakodó lenni, de... mit keres rajtad Louis pólója? - kérdezte, mire az említett lány és én egyszerre kaptuk oda ilyedten a tekintetünket.
- MI??? Úr Isten!! Nee, ti tényleg...? - nem bírtam se kimondani se belegondolni. Az még oké, hogy szeretik egymást, ezt még képes vagyok elfogadni. Az, hogy látom őket csókolózni, attól lesz egy kis hányingerem, de ezt is meg tudom szokni, idővel... Na de, hogy AZT is csinálják, na hát arról hallani sem akarok! Ráadásul bárátnőm még sosem volt együtt úgy egy fiúval...
- Mi? Nem, mi nem, dehogy is! - tiltakozott Nixy egyből.
- Akkor mit keres a bátyám pólója rajtad, ha nem azért, mert valamit muszály volt felvenned? Hm?
- Valami tisztát akartam fölvenni, és nem úgy készültem, hogy itt alszom! - magyarázta hadarva.
Csak ekkor tűnt fel, hogy bátyám teljesen sokkolva bámult valamit az oldalamon. Követtem a tekintetét, ami nem máshoz vezetett, mint Niall kezéhez a derekamon... Upsz.

5. fejezet Nixy ∞

Liam hívta.
- Baj van ! Hany nagyon rosszul vollt a bárban, és össze esett, haza kell mennem! - mondta aggódva.
-Mehetek ?
-Persze! - vigyorodott el.
Gyorsan bezártam a házat, es bepattantunk  Lou kocsijába. Körülbelül 200-al repesztettünk az éjszakában. Szerencsére nem volt rendőr. Alig öt perc múlva már ott is voltunk a Tomlinson villa előtt. Rohantunk befelé, de szerencsére Hany jó kezekben volt. Egészen pontosan Naill kezében. Gyorsan bevittük a szobájába, megnéztük hogy jól van-e és hagytuk aludni. Lou nagyon aggódott, de amint látta hogy mostmár kicsit jobb állapotban van, és alszik megnyugodott. Aznap este náluk aludtam én is és Naill is. Ő be ment Hanyhoz, hogy ha esetleg felébred, es bármi van akkor ott legyen. Én pedig besétálltam Lou után a szobájába. Ő leült az ágya szélére, én pedig mellé, és méllyen a szemébe néztem, reméltem hogy megcsókol. Pontosan tudta hogy mit akarok, és a következő pillanatban egymásba forrtak ajkaink. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy az egész testem bele borzongott, s úgy viszonoztam az édes csókokat, ahogy csak tudtam. Óvatosan az ölébe húzott, és derekamat simogatta a csókok közepette. Hajába túrtam, mire elmosolyodott. Puha ujjai besiklottak a pólóm alá, és a hátamat kezdte simogatni, majd hirtelen megtorpant.
- Várj! Akarod AZT ? - kérdezte, és komolyan nézett rám.
- Nem akarom elsietni ! Ha nem állsz készen akkor nem. - nézett rám bizonytalanul.
- Louis én még sose ! - láttam hogy meglepte az előző mondatom.
- Rendben ! Nem kell sietünk ! - mondta szavamba vágva, de őszintén, Mire én lesütöttem a szememet. Óvatosan felemelte az államat, hogy a szemembe nézzen. Látta hogy nincs minden rendben.
- Ugye nem gondolod hogy engem csak a szex érdekel, és e miatt elhagylak ? - kérdezte kicsit félve.
- Nem.
- Amit mondtam azt komolyan gondoltam ! Addig várunk ameddig biztos nem leszel magadban, és bennem.- Az uzolsó szónál egy kicsit megakadt.
- Louis ! Én bízom benned !!
- Tudom, és Köszönöm.
Még mindig az ölében ültem, és felnéztem rá, mire ő olyan gyengéden megcsókolt, hogy azt hittem menten elájulok. Az este további részében filmeztünk, de igazából sokra nem emlékszem a tartalmából, ugyanis közben szenvedélyes csókcsatákat vívtunk. Végül gyengéd ölelésében álomba szédültem.
Másnap reggel korán keltünk. És mivel az éjszaka utcai ruhában aludtunk el, így ugyan abban leugrottunk a kávézóba. Szerencsére senki sem volt az utcán. Gyorsan vissza siettünk a házba. Louis adott egy pólót, mivel tegnap a gatyám alatt volt egy harisnya is, így abba maradtam, és a rám inkább hálóingre hasonlító világoskék pólóban. Mivel a másik kettő még javában aludt, úgy döntöttünk, hogy felmegyünk az emeleti vendég szoba féleségbe, és ezúttal tényleg filmezünk. Elkezdtük nézni a Másnaposok 3-at, de 10 perc múlva le mentünk, mert beszélgetést hallottunk.
- Biztos Hany felkelt.
Lassan mentünk le. Elsétáltunk Hany szobájához, de az ajtó csukva volt. Hallottuk a beszélgetést, de aztán elhallgattak. Lehet hogy csókolóztak? Hirtelen ötlettől vezérelve benéztem a kulcslyukon. Igazam volt. Louis nyitott volna be, de még időben megállítottam.
- Mi az ?
- Nem kéne megzavarnunk őket-elkerekedett a szeme.
- Ők most ?
- Csókolóznak. - Kicsit megnyugodott, de azért nem értette.
- Gyere menjünk vissza!- néztem rá kicsit kacéran, mire otthagyta a gondolatait, és a derekamat átölelte miközben a lépcsőn haladtunk felfelé. Mikor oda értünk a szobához Lou gondolt egyet, és felkapott az ölébe. Nevetve mentünk be, és végig terültünk a puha ágyban. Egy ideig csak néztük egymást, majd hozzá bújtam. Bekapcsoltuk a tvt, és egyből a zene csatornán volt. A fiuk egyik száma ment, történetesen pont a kedvenceim közé tartozó Rock Me !!! Olyan furcsa ez, minden csapból ők folynak.Lányok milliói sikoltoznak ha meglátják őket, én meg itt ölelgetem Louis Tomlinsont, aki a bátyám legjobb haverja, Harold Stylisé. Teljesen mások így, mint az interjúkon, olyan hétköznapiak, egészen ameddig nincs koncert, turné, interjú, dedikálás, vagy valamilyen jelenésük. Illetve ameddig ki nem lepnek a vilàgba.....

4. fejezet, Hany ツ

Mikor kinyitottam a szememet három dolog tűnt fel azonal: 1. Rohadtul fájt a fejem! 2. Még mindig a tegnapi pink ruhámban voltam. 3. Nem voltam egyedül a szobámban.
Ő szőkesége édesen szuszogott a babzsákfotelemben, meglehetősen kényelmetlennek tűnő pozícióban.
Némán felnevettem, majd körbenéztem. A szobában még sötétség uralkodott, leginkább a lehúzott redőnynek köszönhetően. A szobám ajtaja csukva volt, de az alatta levő résen némi napfény sütött be.
Tekintetem hamar visszatért Niallhez, aki picit mocorogni kezdett, én pedig megilyedtem, hogy föl fog kelni. De szerencsémre nem sokára megint ugyan olyan békésen aludt tovább. Én még pár pillanatig mosolyogva hallgattam nyugodt szuszogását, aztán fölálltam, és a szekrényemhez lopóztam, amiből kikaptam pár cuccot. Amilyen halkan csak tudtam, a szobámból is kisurrantam. A fürdőbe átvettem a ruhámat egy gyors zuhany után, aztán a tükör elé álltam. Belenézni már nem mertem.
Féltem, hogy nem az a magabiztos lány fog visszanézni rám, aki szokott, hanem egy szánalmas, szégyenkupac.

És így is lett. A sminkem szétkenődve véreres szemem körül a sápadt arcomon, és tekintetemből csak úgy áradt a szánalom. A szánalom, amit saját magam felé éreztem. Hogy engedhettem ezt meg magamnak? És minek hívtam oda a fiúkat, hogy még ők is végignézzék? Hogy fogok ezek után a szemükbe nézni?! Még sosem estem szét ennyire... főleg nem egy ilyen apróság miatt.
Pontosan, egy kis apróság. Mert ha összejönnek, akkor mi van? Úgy viselkedtem, mintha összedölt volna a világ, pedig nem egy barátom lett volna, aki segítsen, és helyretegyen egy kicsit. Ehelyett én leittam nagam sárga földig. Ráadásul nyilvános helyen, ezzel szégyent hozva bátyámra is.
Megpróbáltam némi életet lehelni az arcomba egy új, természetes sminkkel, majd nagy levegőt véve kiléptem a helyiségből, és lebotorkáltam a konyhába. De még mielőtt elértem volna, vele szemben levő nappaliból hangokat hallottam kiszűrődni.
- Eltűnt! Mikor fölkeltem már nem volt az ágyában! - az ír hangból csak úgy áradt az idegesség. Egyből megsajnáltam, ezért maradék büszkeségemet összekaparva beléptem a fehér nappaliba. Háttal állt nekem, így nem vett észre. Jobb is úgy, nem bírtam volna ki a kék szemek kereszttüzét.
Hátulról mögé osontam, és átöleltem. Éreztem, ahogy megmerevedik, és elakad a lélegzete.
- Niall? Itt vagy még? - hallottam a telefonból Liam hangját.
- Sss... itt vagyok. - suttogtam a fülébe. Ő bal kezét rászorította az egyémre, ami a mellkasán pihent.
- Itt vagyok. - válaszolt már sokkal nyugottabban, némi izgatotsággal a cuki akcentusos hangjával. Imádom!
- Megyek, beveszek egy gyógyszert. - már épp szakadtam volna el hőt árasztó testétől, de nem tudtam. Nem engedett el.
- És ő is. - mondta a telefonba majd kinyomta, és egy hirtelen mozdulattal megfordult. - Nagyon aggódtam érted. - ölelt meg, engem meg elárasztott valamiféle bizyergés. Én halkan felkuncogtam.
- Csak neked? - kérdeztem incselkedve, ő pedig elpirulva kapta el a tekintetét.
- Mármint... azt akartam mondani, hogy... nagyon aggódtunk érted. Mind. Nix is itt volt este. - tette még hozzá. Az arcom hirtelen komollyá vált, az utolsó mondatot hallva.
- Egyedül?
- Hát... öhm... Louval léptek be az ajtón. De ez nem jelent semmit! - próbánkozott. Én hátatfordítottam neki és kiindultam.
- Hát persze. Semmit... - suttogtam magam elé, miközben átbaktattam a konyhába, és öntöttem egy pohár vizet. - Tudod, én igazán örülök nekik. - folytattam valamivel hangosabban, de a hangom egyáltalán nem csengett olyan biztosan, mint akartam.
- Igen? Akkor miert ittad le magad fúl ré...
- Ne! - kiáltottam, ám ettől erős fájdalom nyilallt a fejembe. Kezemet homlokomra szotítva folytattam immár halkabban, de ingerülten. - Ne mond ki, oké? El akarom felejteni! Csak egy kis botlás volt, semmi több!
Niall letaglózva állt az ajtóban. Száját összepaszírozta, gondolom mondani akart valamit, csak nem merte.
Lenyeltem a fejfájáscsillapítót, majd visszaindultam a szobámba. A szöszi kitartóan követett, és amíg én bekapcsoltam a laptopom, ő belehuppant a babzsákba. Én szemem sarkából mosolyogva figyeltem, ahogy izegve-mozogva keresi a tökéletes pozíciót. Mikor észrevette, kérdőn nézett fel, de én csak kuncogva megráztam a fejem.
Eddigre már a gép is betöltött, ahol egyből megnyitottam azt a honlapot, ahol minden percre pontosan megvan az 1D minden lépéséről. Bizar.
Egyből két szalagcím is az arcomba virított. "Új románc a láthatáron!" És egy kép, amikor a ház előtt ölelkeznek Nixyvel. Na, Lou örülni fog...
A másikat olvasva viszon teljesen lefagytam. "Csupa kérdőjel: az új Hanna Tomlinson!"
- Mi van?? - mondtam valamivel hangosabban, mint terveztem.
Niall mögém állt, és úgy nézte a monitort. Amint meglátta, hogy mit nézek, lecsapta a gép tetejét. Én
felháborodva fordultam felé.
- Hé! Engem érdekel!
- Pedig nem kéne... - mondta sejtelmesen. Én összehúzott szemöldökkel vizslattam.
- Te már olvastad, ugye? Nagyon lehordanak benne? Mit ír? - kérdezgettem, ő pedig lehajtotta a fejét.
- Hár... khm... összeraknak Harryvel, és azt állítja, hogy attól viselkedtél olyan botrányosan és azért hányrad le őt, mert... - aztán elpirulva elhallgatott.
- Mert...? - kezdtem nagyon ideges lenni.
- Khm, mert... mert te is meg volták neki... és... és hát, hogy te is csak egy voltál a sok közül...
Szemeim három szorosára kerekedtek. Jól hallottam? Én és Harry?! Ugyan máár.
Villám sebességgel kapcsoltam be újra a gépet, miközben idegesen kopogtattam ujjaimmal az asztalon.
Niall átnyúlt a vállam felett, majd gyengéden összekulcsolta kezeinket. Amint betöltött olvasram is. Lesokkolva jöttem rá, a szöszi igazat mondott. Tényleg ez állt itt. És egy kép, ami tegnap délután készült, mikor fölsegített és kicsit tovább hagyta a derekamon a kezeit. És záró mondatnak: "Vajon ezek után is ilyen felhőtlen marad Louis és Harry barátsága?" Na rohadj meg!
Hitetlenkedve tekintettem föl a kék szempárba.
- Miért? Miért vagy még itt és miért vagy ilyen kedves ezek után is?
- Tudom, hogy ez nem igaz. - biccentett a cikk felé.
- De attól még simán az lehetne. Végül is nem tudhatod...
- De, tudom, hogy nem igaz. Bízom benned. - mindta, én pedig hálásan mosolyodtam el és túlfőtött érzelmekkel repültem karjaiba, és olyan erősen szorítottam magamhoz, amennyire csak tudtam.
Pár perc múlva kicsit eltávolodtunk, de nem engedtük el egymást. Elvesztem azokban a csillogó kék szemekben. Annyira elvarázsolt, hogy szinte semmi sem tudta volna elterelni a figyelmemet. Semmi... kivéve az ajkait.
Észrevehette, hogy hova kalandozott a tekintetem, mert egy huncut mosoly jelent engedett meg. Én pedig vágyakozva pillantottam hol gyönyörű szemeira, hol telt ajkaira.
Foghatta a jeleket, ugyanis továbbra is mosolyogva közeledett hozzám. A távolság folyamatosan csökkent, mígnem teljesen meg is szűnt.
Mikor ajkaink összeértek kellemesen rázott ki a hideg. Kezeimet összekulcsoltam a nyaka körül, ő pedig a derekamat fogta.
Nem tudom meddig falhattuk egymást, de nagyon jó érzés volt ajkait végre az enyémeimen érezni!
Lassan váltunk el egymástól, de a szemkontaktust folyamatosan tartottuk.

4. fejezet Nixy ∞

- Én is ! - mondtam, de még mindig nem voltam biztos benne, hogy nem álmodom. De semmi màsra nem tudtam gondolni,  csak az előbb történt dolgokra.  Arra az öt percre.
- Amúgy szerinted Harry hova ment ?
- Fogalmam sincs. Talán egy klubba. Vagy csak kiszellőzteti a fejét.
- Azt viszont egyáltalán nem akarom hogy miattam veszekedjetek.
- Hidd el megbékél! - és bíztatóan összekulcsolta ujjainkat. Másik kezével pedig végig simította az arcom vonalát. Beleborzongtam minden érintésébe. Lenézett összefont ujjainkra, és halványan elmosolyodott. Így ültünk pár percig, mikor eszembe jutott Hany sms-e, és hogy nem válaszoltam rá. Gyorsan felkaptam a telefonom, ami mellettünk hevert az ágyon, és elkezdtem pötyögni, majd lattam hogy Lou nem igazan érti hogy mi ilyen fontos.
- A húgod.
- Ja értem. - mosolygott.
- Tudja hogy idejöttél ?
- Nem mondtam, de szerintem sejti.
- Oké. Amúgy mi van köztük a bátyámmal ?
- Megkérdeztem, es azt mondta hogy semmi.
- Aha. Akkor  biztos csak összefutottak.
- Jah, remélem hogy nincs köztük semmi.
Tudod ezt fura pont tőled hallani :D
- Az màs. Mivel én nem megyek végig a csajokon. Nem úgy mint ő aki minden màsodikat ágyba viszi.
- Oké, igazad van, sajnos.                                                                                                                                       - - Kihasználja a fürtjeit, és a gödröcskéit. - Erre muszáj volt nevetnem. Ugyanis folyton ezt a kettőt hajtogatja. Végül is igaz. Bomlanak utána a csajok. Valamiért a bunkósága általában megnyerő szokott lenni. Azért persze szeretem a tesóm, de ez az igazság.
Louis telefonja szakította félbe a gondolatmenetem. Liam hívta aggódva.

3. fejezet Nixy part 2

Végre úgy tűnt, hogy életemben először megcsókol Louis Tomlinson! Talàn .....
Olyan közel volt az arcunk hogy csak pár centi választott el az édes ajkaitól. Egyik keze az oldalamon pihent, másikkal pedig mellettem támaszkodott. Lassan rettegtem hogy megint ránk nyit valaki, de szerintem ezt Lou is észrevette, ugyanis megcsókolt. Ajkaink egymáshoz tapadtak, és olyan bizsergés futott végig rajtam, amitől minden félelmem elfelejtettem, és csak rá koncentráltam. Szinte biztos hogy észre vette, mert egy halvány vigyor futott végig az arcán. Egész eddigi életemben  ezután a két perc után sóvárogtam. Puha ajkai nem váltak el egyhamar az enyémektől, amit egyáltalán nem bántam, ugyanis nagyon  jól esett minden porcikámnak. Csókunk  közben egyszer csak kinyílt az ajtó, majd villámgyorsan be is vágódott. Elválltunk egymástól, de nem tudtam észhez térni, és ahogy levettem az arckifejezéséből, úgy Louis sem. Kellett pár perc amíg észhez tértem, viszont a kékszeműm beelőzött, és Harry után ment. Én meg csak ültem az ágyon és nem tudtam hogy mit tegyek. Par perc múlva visszajött Lou, de Harry nélkül.
- lelépett, nagyon kiborítottuk.
- tudom. Miért nem képes senki sem kopogni ? - erre Louis elnevette magát, mire én se bírtam ki. Komolyan ez az elso ami eszembe jut ? Aztàn komoly arccal leült mellém, és megölelt.
Majd lenyugszik!
Remélem
Nixy !
Igen ?
Beléd szerettem! - mondta érzelemmel teli hangon, mint meg soha ezelőtt. ♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡

3. fejezet Nixy part 1 ∞

- Nem tudom, még nem beszéltünk erről,  na jó , csinálok pirítóst kérsz ?- tereltem a témát.
- Nem köszi, a szobámba leszek.
- Oks - kimentem a konyhába, és csináltam magamnak vacsit.
Amint beértem a szobámba észre vettem hogy van egy új  sms-em. Hany küldte.

Hany : Biztos vagy te ebben ? Ha nem válaszolsz esküszöm átmegyek és betörök hozzátok és addig csikizlek míg nem mondasz valamit ! -_-

Hany nekem fogalmam s - épp amikor írtam akkor jött még egy Loutól !!

Lou : szia szépség, kár hogy kétszer is megzavartak, nagyon szeretek veled lenni.  És hamarosan találkozunk! ;*

Hamarosan ? - mi van ?

Hogy érted hogy hamarosan ?
  Amint elküldtem az üzenetet valaki kopogott a hátsó kert felőli ajtómon. Na ne ez most komolyan ? Oda mentem az ajtóhoz, óvatosan kinéztem, es tényleg ! Ott állt !! A ragyogó kék szemével, az ajtóm előtt !!
Halkan kinyitottam az ajtót, es be engedtem, majd gyorsan bezártam a folyosó felöli ajtómat.
Te meg mit keresel itt ??- kérdeztem halkan, es kicsit nevettem, mert meg mindig nem hiszem el h idejött
- téged ! Es el akartam mondani Szemelyesen, hogy nagyon tetszel, es megakartam kérdezni, hogy eljönnél e velem egy randevúra ? - kérdezte, a lehető legaranyosabb mosolyával. - Esetleg holnap ráérnél ?
- Igen - mosolyogtam rá.
- ez az - próbálta olyan halkan, ahogy csak lehetett, de hallottam. Az ágyamon ültünk egymással szemben. Mélyen a szemembe nézett, majd le az ajkaimra. Na vajon ezúttal sikerül megcsókolnia ?