2015. január 10., szombat

1 fejezet Nixy szemszöge ∞

- Ne már Harry! Hagyd abba! Olyan vagy mint egy óvodás ! - nyavalyogtam két nevetés között.
- Tudom ! - mosolygott szemtelenül, és folytatta a kínzásomat - Ha abba hagyom a csikizést  akkor ........ ?
- Akkor vigyázok Kevinre ! - adtam meg magamat.
- Pont ezt akartam hallani ! Köszi hugi ! - kacsintott pimaszul, utálom amikor ilyen - A póráz az asztalon, két óra múlva jövök ! Ja és négykor kell sétálni vinni ! - hadarta, mintha nem tudnám.
- Igenis értettem ! - szalutáltam gúnyolódva. De persze az ajtóból visszafordulva még egy utolsó kárörvendő mosollyal nyugtázta, hogy megint győzött. Na igen ez Harold Edward Styles. Alig hogy elment máris csöngettek. Gyorsan ölbe kaptam Kevint ( ugyanis szokása, hogy az érkezők nyakába ugrik.) és ajtót nyitottam. Hirtelen egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magamat.
- Szia cica ! És Kutya - tette hozzá nevetve, majd megsimizte a kis ölebem- látom megint kutya csősz vagy - vigyorgott.
- Miből gondolod ?- gúnyolódtam ezen az okos megjegyzésen.
- Mivel Hazza sehol, a kutya pedig folyton körülötted ugrál.
Amint letettem a kis vakarcsot, be bizonyította Lou igazát.
- Amúgy meg Harry mondta hogy megint itt hagyott Kevinnel, gondoltam átjövök addig szórakoztatni- erre mindketten elnevettük magunkat, mivel Lou a banda ügyeletes bohóca, igazán nem esik nehezére a szórakoztatás - szülők ? - kérdezte körbepásztázva a házat, mivel az ősöknél voltunk.
- Valami konferenciára utaztak, két hét múlva jönnek haza.
- Akkor kettesben leszünk- és egy huncut mosoly futott végig az arcán.
Majd lassan közelebb hajolt , ajkai folyamatosan közeledtek az enyémek felé, én pedig kezdtem bepánikolni. Na ne Louis Tomlinson most komolyan meg akar csókolni ? Mire ez végig futott az agyamon, már olyan közel voltunk egymáshoz, hogy csak egy hajszál választott el.............
- Szia Nix ! - rontott be a legjobb barátnőm, mire mi olyat ugrottunk hátra, hogy majdnem ráléptem Kevinre . - Upsz ! Bocsi nem tudtam hogy zavarok! - és mind hármunknak vörös lett a feje.
- Nem zavarsz! - nyögte ki louis egy idő után.
- Csak beugrottam a fülhallgatómért, amit tegnap itt hagytam - mentegetőzött Hany.
- Ja persze egy pillanat és hozom! - gyorsan beszaladtam a konyhába, és felkaptam a pultról a fekete halálfejes fülhallgatót.
- Ó köszi, na megyek is sziasztok!- azzal sietősen lelépett. Szerintem neki is olyan kínos volt mint nekünk. Nem telt el két perc, és jelzett a telefonom hogy sétáltatni kell.
- Csak nem sétálni megyünk ? - kuncogott Lou - Elkísérhetlek ? -
- Persze - úgy mosolyogtam mint egy hülye. Négy óra volt, kint pedig már most sötét !!! Utálom a telet, ilyen szempontból. Felkaptuk a kabátunkat, Louis rácsatolta a pórázt Kevinre, és már indultunk is a szemben lévő parkba. Már negyed órája beszélgettünk,  mikor teljesen besötétedett. a Hold mindent bevilágított. Fél ötkor indultunk hazafelé, mert elkezdett esni az eső. Oda értünk a házhoz, a kapuban magafelé fordított. Kék tekintete csillogott a holdfényben, enyhén borostás arcán pedig végig folytak az esőcseppek. Csak álltunk, és elvesztem szemeiben.  - Valamit félbe hagytunk a nappaliban!- suttogta, fölém hajolt,  édes ajkai pedig közeledtek az enyémhez. Éreztem meleg leheletét, és férfias kölniének illatát.  Egyik kezét a derekamon pihentette, másikkal pedig a keríésnek támaszkodott. A selymes ajkak éppen csak súrolták az enyémeket, mikor ...........
- Ömmm, Zavarok ? - Harry !!!!!!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése