- Mit néznél szívesen? - kérdezte Niall, miközben a filmek között kutakodott. Mögésétáltam, és átöleltem hátulról.
- Mindegy. Nem hiszem, hogy túl sokat figyelnénk rá. - suttogtam a fülébe kacéran, és éreztem ahogy megborzong.
- Öhm... ja, hát, tudod... nem hiszem, hogy Lou nagyon örülne neki, ha mást csinálná... - egy csókkal halgattattam el, amit szívélyesen viszonzott is. Viszont mikor levegőhiány miatt szétszakadtunk, kicsit eltolt magától.
- De komolyan, nagyon félt téged. - nézet a szemembe. Bólintottam, majd lefeküdtem a vörös kanapéra, és a plafont kémleltem.
- Tudom. - húztam el a számat. - De néha túlzásba viszi! Már nem vagyok a picike kishúga! - hergeltem magam. Niall is leült a fejemet pedig az ölébe hajtottam. Megfogta az egyik hajtincsem és elkezdte tekergetni az ujjai között.
- Pont ez az. Ha nekem lenne ilyen gyönyörű húgom, az utcára sem engedném ki. - mosolygott le rám. Ez a bók nekem is mosolyt csalt az arcomra. Nem tudom elhinni, hogy ez a csodás srác engem választott!
Fölültem, majd édesen megcsókoltam. Hamar elváltunk, és a filmek fölé álltunk.
- De most tényleg, mit szeretnél nézni? - pillantott rám.
- Téged. - simítottam végig arcvonalát. A szöszim megfogta a kezem és belepuszilt a tenyerembe, mire felkuncogtam. Ettől ő is belemosolygott a tenyerembe.
- Mi az?
- Ez csikis. - kuncogtam tovább.
Niall találomra kikapott egy filmet, majd elindította. Leültünk, majd átkarolva kezdtük el nézni a filmet.
Nem tudtam volna visszamondani, hogy
miről szólt, de nagyon jó volt az első délutánom Niallel, végre úgy, mint egy pár.
Négy körül indult haza, pont sötétedéskor. Elég nehézkesen váltunk el, és mikor visszasétáltam a szobámba, levetődtem az ágyra és csak csukott szemmel élveztem a csendet és nyugalmat. Hamar meguntam, így végül zenét üvöltetve kockultam egész este.
*-*
VálaszTörlés