- Ugyan, drágám, te mindig éhes vagy. - mondtam, majd gyengéden kézenfogva húztam magam után a konyhába. A mosolyom levakarhatatlan volt.
Odaálltam a hűtő elé, és vagy öt percig csak bámultam a kajákat, de nem nagyon fogtam fel. Ennek két oka is volt: egyrészt még mindig nem szálltam vissza a földre a csók után, másrészt folyamatosan éreztem a hátamon azt az átható kék szemeket, amikbe még annó beleszerettem.
Gondolataimból a szöszi kuncogása szakított ki. Nem sokra rá erős karjai hátulról átkaroltak, és fejemre helyezve állát ő is elkezdte kémlelni a hűtő tartalmát.
Kivett kétt joghurtot, és az egyiket a kezembe nyomta. Viszont enni már nem hagyott.
Akárhányszor vettem volna be a számba a kanálnyi finomságot, ő finoman hason bökött, ami számomra nagyon csikis volt.
Nem kell mondanom, mire Niall befalta én még egy falatot sem tuttam enni belőle. Hirtelen ötlettől vezérelve kimarkoltam egy picit a joghurtból és az orrára nyomtam.
Megfizethetetlen volt az az arc, ami vágott. Ám első nagy döbbentt arckifejezése hirtelen szórakozottá vált. Ő is belemarkolt, és épp a hajamba akarta kenni mikor nevetve megcsókoltam. Éreztem, ahogyan elvigyorodik, majd visszaengedi a kezét.
Csók közben lenyaltam egy kis maradékot a szájáról, majd mutatóujjamat végighúzva orrán lenyaltam azt, hatalmas mosollyal. Ő nevetve húzott magához és ölelt meg. Olyan jó érzés volt végre a karjai biztonságában lenni!
- Khm... - rondított bele a szép pillanatba a bátyám krákogása. Idegesen fordultam felé.
- Te még is mit keresel itthon? - kérdeztem továbbra is idegesen. Csak akkor nyugodtam le valamejest, mikor megéreztem Nialler karját a derekamon. Szerelmetesen pillantottam fel a kék szemekbe.
Szemem sarkából észrevettem, hogy Lou háta mögül előbújt még valaki. Annyira nem izgatott, hogy megszakítsam a szemkontaktust, de muszály volt.
A lány nem más volt, mint Nixy. Félénken bújt hozzá Louihoz. Igazából már ez sem tudott kizökkenteni a rózsaszín köd tanulmányozásából.
Niall csodás szemei hirtelen elkereledtek.
- Nix... figyelj, nem akarok tolakodó lenni, de... mit keres rajtad Louis pólója? - kérdezte, mire az említett lány és én egyszerre kaptuk oda ilyedten a tekintetünket.
- MI??? Úr Isten!! Nee, ti tényleg...? - nem bírtam se kimondani se belegondolni. Az még oké, hogy szeretik egymást, ezt még képes vagyok elfogadni. Az, hogy látom őket csókolózni, attól lesz egy kis hányingerem, de ezt is meg tudom szokni, idővel... Na de, hogy AZT is csinálják, na hát arról hallani sem akarok! Ráadásul bárátnőm még sosem volt együtt úgy egy fiúval...
- Mi? Nem, mi nem, dehogy is! - tiltakozott Nixy egyből.
- Akkor mit keres a bátyám pólója rajtad, ha nem azért, mert valamit muszály volt felvenned? Hm?
- Valami tisztát akartam fölvenni, és nem úgy készültem, hogy itt alszom! - magyarázta hadarva.
Csak ekkor tűnt fel, hogy bátyám teljesen sokkolva bámult valamit az oldalamon. Követtem a tekintetét, ami nem máshoz vezetett, mint Niall kezéhez a derekamon... Upsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése