9. fejezet Hany ツ

- Ugyan mááár! Biztos bírni fog! - nevettem bele a telefonba. A vonal túl végén viszont Scott messze nem volt olyan vidám hangulatban.
- Nem hiszem... hisz ki nem féltené a barátnőjét, hogy elveszik tőle, ha az ilyen gyönyörű és jófej? Szerintem megöl, ha csak meglát a közeledben. - mondta kicsit feszengve. Én, ha lehet még hangosabban nevettem el magam. - Ne nevess! Komolyan mondom!    
Eltartott pár percbe mire újra megtaláltam a hangom, és végre kifejtettem neki szórakozottságom okát.
- Kezdem azt hinni, hogy szerinted Niall valami terrorista szervezet fejese. Nem értem mit izgulsz ennyire, nem ismerek nála aranyosabb embert a földön, ráadásul - legalábbis amennyire tudom - megbízik bennem. És te sem akarsz elcsábítani, nem igaz? - kérdeztem, mire hirtelen csönd lett. - Ugye?
- Mi? Ja nem, persze, amúgyis, tudod, hogy van barátnőm.
- Hát akkor meg? Nincs min izgulnod. - jelentettem ki.
- Remélem igazad lesz... - mondta, majd a vonal szétkapcsolt.
Három hete volt a buli, rá két napra reggel pedig a fiúk elindultak turnézni, délután pedig a fekete hajú fiú állított be Louis nélkül magányos kis rejtekembe. Ott jobban megismerkedtünk, telefon számot cseréltünk, és azóta sokszor találkozgattunk, így ő lett (természetesen csak Nix után) a fiú legjobb haverom. Aki, mint kiderült, egyáltalán nem olyan kemény csávó, mint ahogy mutatja magát... most komolyan, mitől fél ennyire Nialltól?
Ó, Niall!  Na igen, nem esett túl jól, hogy miután végre egymásra találtunk, rá pár napra ő elrepült a világ másik végére. És még csak nem is képletesen! Természetesen amikor tudtunk Skypeoltunk, vagy hívtuk egymást, de ez elég ritkán fordult elő, hisz 1) az idő eltolódás miatt ő akkor aludt, mikor én éberen mulattam az időt, és ez így fordítva 2) nagyon el volt havazva, egyik napról a másikra új helyeken kellett megjelenniük, vagy épp egy nap tíz helyen adtak interjút, esetleg dedikáltak. Így történt az, hogy Ő és szürke szemű haverom most fognak találkozni először, mikor a fiúk hazajönnek egy kis pihire.
Terveim szerint, mikor ma megérkeznek békén hagyom, akármennyire is szeretnék egyből a karjaiba omlani, hisz tudom, mennyire fáradt lesz, és hogy mikor visszatérnek az egyetlen dolog amire szükségük lesz, az egy jó kiadós alvás a saját puha ágyukban. Aztán amennyi ideig csak lehet - vagy ameddig rám nem un - kettesben leszünk, és csak élvezzük a szabadság édes ízét.

Délután négy körül állt meg a sárga taxi a házunk előtt, amiből szeretett bátyám szállt ki. Mit ne mondjak, elég vicces látványt nyújtott; aranybarnára sült bőrén csak úgy folyt végig az eső, és a naptól kifakult haja csapzottan lógott a szemébe, hisz a londoni borús időjárás még őt sem kímélte, mert a víz nem nagyon foglalkozik azzal, hogy az ember fia (esetleg lánya ) épp híres e, vagy sem.  
A taxis kivette a bőröndöket, és míg Lou behozta őket, én gyorsan kifizettem - az egyébként méregdrága - taxist.
Mire beértem a kék szeműnek már nyoma sem volt, viszont hallottam a lenti zuhany hangját. Szóval úgy döntöttem, hogy amig ő rendbe szedi magát, én összedobok valamit a konyhában, ami nem haladja meg az én csekély főzéstudásomat sem.
Tíz perc múlva a legidősebb Tommo melegítő alsóban és egy még rá is nagy fehér hosszúujjúban vánszorgott be a konyhába.
Én egy gyors öleléssel és arcrapuszival köszöntöttem, amit mosolyogva nyugtázott.
- Igazán rádférne egy borotválkozás. - húztam el a szám, túl játszva a szerepem, fájdalmas képpel dörzsölve az arcomat. Ő felnevetett, majd amolyan "én vagyok a nagyobb" mozdulattal összekócolta szőke fürtjeimet.
- Hiányoztak már a tanácsnak álcázott beszólásaid. - mondta, majd lazán levágta magát az egyik rántottával megpakolt tányér elé.
Kikérdeztem, hogy milyen volt, aztán én meséltem el neki, hogy milyen volt nélküle; az egyetem utáni bandázásokat a haverokkal, a magányos estéket, Scottot és a csajos programokat Nixel.
- Apropó, Nixy! Ha nem gond, ma nála aludnék. - mondta, mire nekem felcsillantak a szemeim.
- Uuu, nem, dehogy gond! - villantottam rá legnagyobb mosolyom. - Legalább végre mi is kettesben lehetünk Niall-lel! - lelkesedtem, ám Lou arca előbb elkomorult, majd holt sápadt lett. - Öhm... Louis... jól vagy? Totál sápadt lettél.
Bátyám lassan rám emelte tekintetét, majd pár percig némán nézett, miközben lassan letette a villát a kezéből.
- Nem aludhatsz Niall-lel!  Kettesben meg főleg nem! - rázta a fejét, én meg totál lefagytam. Hogy mi van?
- Tessek? - kérdeztem már-már hisztérikusan. Három hete nem láttam, ő meg azt mondja, hogy nem lehetek vele?"
- Azt mondtam, hogy nem. Aludhatsz. Egyedül. A. Pasiddal.
- Hirtelen az én pasim?! - csaptam le az asztalra idegesen az evőeszközt. - És egyáltalán, mégis milyen jogon mondod meg nekem, hogy mit csinálhatok, és mit nem? - pattantam fel idegesen.
- Úgy, hogy a bátyád vagyok, ráadásul nálam laksz, szóval én döntöm el, hogy ki jöhet be ide, és mikor, vagy hogy elengedlek e, vagy sem! - mondta, majd ő is felpattant a helyéről.
- Mégis mi történt veled? Eddig teljesen normalis voltál!  Mi ez a hirtelen jött atyáskodás? Istenem, a bátyám vagy, nem az apám, semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok, vagy épp, hogy mikor, esetleg kivel!
- Nem érdekel, hogy mit mondasz! Nem engedem, hogy együtt "aludj" Niall-lel ma este! - tette idézőjelbe ujjaival az aludj szót. - Sőt, mostmár elintézted, hogy ha rajtam múlik, nem fogjátok egy hamar édes kettesben mulatni az éjszakát! - na és nekem itt borult el az agyam. Szememre sötét fátyol kúszott, és a szemben levő tükörben, ami az előszobában van, szinte láttam, ahogy szikrázik a szemem a haragtól.
- Mégis min aggódsz ennyire? Hm?! Hogy esetleg bánt? Vagy megront? Ugyan már, ő. Niall, az Isten szerelmére, a legjobb barátod! - aztán hirtelen fény gyullt eddig tudatlan fejemben. Gonosz mosoly húzódott végig az arcomon. - Óóó, rájöttem! Csak nem! A szuper bátyuska aggódik az icike-picike hugocskája ártatlanságáért! - mondtam gúnytól és gyűlölettől csöpögve. Louis arcán hirtelen valami átsuhant, de túl gyorsan visszavette a pókerarcot, viszont ez a kicsi baki is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek; beletrafáltam, mégpedig a közepébe! - Hát eltaláltam! - nevettem fel, de csöppet sem vidáman. - Hát, Louis, sajnálom, hogy összetöröm az álomvilágodat, de én, a drágalátos barátnőddel ellentétben, már rég nem erősítem a szűzek sorait! - mondtam, majd, mikor megláttam Louis arcát, hirtelen megbántam szavaimat, és legszívesebben visszacsináltam volna az egészet. Ha lehet, meg fehérebb lett, és csak tátogott, mintha keresné a szavakat. És úgy sejtettem, hogy az előbbi kirohanásom nem a rámeső része döbbentette le ennyire. És jól sejtettem. Hupsz.
- Sz...Szóval, Nixy,  még... még... - kereste a megfelelő szót. - azt mondod,hogy ő még nem... szóval ő még... szűz? - nézett rám elkepépedve.
- Nem gondoltam, hogy nem tudod! - magyarázkodtam, hiába.
- Pedig nem... de így már mindent értek.
- Mit?
- Hát... - kezdte, és háttal a konyhapultnak támaszkodva vizslatta a földet. - már kétszer majdnem... na tudod. Egyszer, mikor érte mentem egyszer meg... öhm... - nézett jelentőségteljesen az asztalra, mire én undorodva ugrottam el.
- Ezt most mért kellet? Jó volt nekem a naiv tudatlanság! - neztem rá bosszúsan, mire ő csak megforgatta a szemeit és halványan elmosolyodott miközben megrázta a fejét.
- De nem ez a lényeg... csak... szóval ő mindig leállított, és eddig sosem értettem hogy miért. De ha tudtam volna, nem próbálkoztam volna!
- Tudod te, hogy mennyit ettem itt?? Ahol ti majdnem... de ugye nem meztelenül ült itt? - néztem rá sokkolva, még mindig az előbbin fennakadva.    
- Hany, állj már le! Nem, persze, hogy nem!
- Huh, jó,megnyugodtam! - fújtam ki a levegőt, de inkább nem mentem vissza az asztalhoz, hanem Louis mellé dőltem.

- Én viszont nem! - nézett rám csillogó szemeivel. De számomra ez nem volt szép, mert azon kívül, hogy a testvérem, tudom, hogy akkor csillog igy a szeme, mikor mérges és elkeseredett. 

- Na, ne csináld... - bújtam hozzá. - Biztos nyomós oka van annak, hogy nem mondta még el. Szerintem csak fél...
- De mégis mitől?! -  nevetett fel keserűen, és bár nem értettem, hogy ezen mi borította ki ennyire, próbáltam megnyugtatni.
- Nem tudom. De ismerem, és biztos vagyok benne, hogy amint alkalmasnak tartja az időt, elmondja majd. - mondtam, mire - bár nem valami határozottan - bólintott. Én pedig hirtelen elszakadva tőle erélyesen néztem a szemébe. - És szeretném, ha addig te nem tudnál erről. Azaz neki nem kell tudnia, hogy elmondtam a titkát, azt meg főleg nem, hogy neked! Értetted? - kerdeztem, bár inkább kijelentés volt. Louist kicsit meglepte a hirtelen hangulatváltozásom, de végül erre is rábólintott.
Hirtelen ellökte magát a pulttól, és a hátsó udvar felé vette az irányt.
- Mit csinálsz? - kérdeztem értetlenül.
- Megyek friss levegőt szívni. - mosolygott rám a válla felett hamiskásan. Én felnevetettem, majd utána futottam.
Kint az ajtó előtt elővett egy doboz cigit, amiből mind a ketten kihúztunk egyet. Nem szoktam gyakran cigizni, csak stressz helyzetekben. Hirtelen, miközben kifújtam a füstöt, bátyámra pillantottam.
- Igéred?
- Ígérem... - mondta, és egy nagyot szívott a cigijéből.

2000 megtekintés *.*

Azta !!!! Nagyon nagyon köszönjük, hogy ilyen sokan olvassátok/nézitek a blogunkat!!!!!    *.*

Zayn ♡

Sziasztok, tegnap este szomorú hír érte a directionereket, ugyanis Zayn otthagyta a bandát. :'( Nagyon nagyon nagyon sajnáljuk, hiszen mi is szeretjük, és épp ezért elfogadjuk a döntését is. ( Azért reménykedem, hogy vissza tér a bandába.) ;)  Sok sok kitartást és ölelést minden directionernek !!!!!  ♡♥♡♥
                                                   

                                                  PUSZI:Ena ♥

By,Zayn...:'(

#AlwaysInOurHeartsZaynMalik

-A buli - Nixy (8.fejezet)

-Nix kikísérnél a konyhába? - nézett végig rajtam Lou, majd elismerően mosolygott.
-Persze - kacsintottam egyet.
-Amint bementünk Loui becsukta az ajtót, majd szenvedélyesen elkezdte csókolgatni a nyakam vonalát. Felültetett a konyha asztalra, és a lábaim közé helyezkedett. Ajkai egyre lejjebb haladtak a dekoltázsom felé, amikor kicsit megrezzentem. Ezek után pedig mélyen a szemembe nézett, majd lágyan megcsókolt, én pedig a hajába túrtam. Egyik kezét a derekamra csúsztatta, a másikat pedig a fenekemre, amennyire az asztal engedte. Olyan furcsa volt, gyorsan váltott, minden rezzenésemre figyelt, tudta hogy mit és hogy akarok, szavak nélkül értettük egymást. A csók után ismét vissza tért a nyakamhoz, először belefúrta az arcát a hajamba, éreztem ahogy elmosolyodik, és kicsit felkuncogtam, mire mindketten kicsit nevetni kezdtünk. Hátra simított egy tincset, így a nyakamat semmi sem takarta. Elkezdte gyengéden puszilgatni, és szívogatni. Közben az ajkaimat harapdáltam, mennyei érzés volt, de kezdtem egy kicsit kijózanodni a tudattól hogy bárki barmikor ránk nyithat, megint. Természetesen így is történt Niall volt, de amint meglátott minket, hirtelen vissza is csukta az ajtót. Louis hirtelen abba hagyta a kényeztetésem, és félig hátra fordult, de addigra már senki se állt az ajtóba.
- Ugye nem Hany vagy Hazza ?
-Nem, Niall volt.
-Vissza kéne mennünk. - Mondta szomorúan.
-Ja.
-Upsz.
-Mi az?
-A foltok. A nyakadon
-Basszus tényleg - és kitört belőlünk a nevetés.
-Ha Harry meglátja szerintem megöl.
-Hany se lesz túl boldog. Most mi legyen? 
-A hajad talán eltakarja.-Mondta, és vissza simított egy nagyobb tincset a vállamra. Közben gyengéden végigsimította a nyakam vonalát. Majd óvatosan levett az asztalról, és kék tekintete megakadt az ajkaimon.
 -Miért vagy ilyen rohadtul ellenállhatatlan?
- A vérembe van. - Mosolyogtam. Óvatosan magához húzott , és édes csókot lehelt az ajkaimra. Az egész testem bele remegett. Örömmel viszonoztam lágy csókját. Azt hiszem teljesen magába bolondított......
-Ki megyünk? 
-Menjünk
Csapatunk nagyjából szét volt szórva, de összefutottunk Zaynnel, aki Perrivel nevetgélt, és Liam is elvolt az egyik haverjával. Odacsapódtunk Louis x faktoros haverjaihoz, tök jó fejek voltak, és úgy hülyéskedtünk, mintha ezer éve ismernének. 
-Mindjárt jövök.
-Hova?
-Mosdó
-Oks - mondta a kékszeműm, és egy puszit nyomott az arcomra.
Azzal elhagytam az ölelő karokat, és a fürdőszoba fele igyekeztem. De nem vagyok hülye, nem a földszintit választottam, ahova bárki bemehet, ugyanis ott ilyenkor káosz van, inkább felmentem a Tomlinsonféle vendégszobához tartozóba. Amihez amugy kulcs volt, az egész felső folyosóhoz ilyenkor. Persze mindenki a banda köreiből tudta a kulcsok helyét, hiszen volt hogy egy egész nyarat itt töltöttünk. Meg amugy is.
A folyosón legnagyobb meglepetésemre Niallbe botlottam. De komolyan majdnem rá is estem szegényre.
-Hát te?
-Annyira nem rajongok a tömegért- vicces, hogy ezt pont egy világhírű fiúbanda ír tagja mondja.
-Ja -nevettem- Figyu a konyhás incidenshez visszatérve.
-Nem láttam semmit, de óvatosabbak is lehetnétek, akárki lehetett volna a helyemben. 
-Tudom, és egyszerűen csak.....
-Nem tudtál ellenállni neki?- fejezte be helyettem a mondatot.
-Valahogy úgy
-Ja tudom, de most komolyan ti tényleg nem csináltátok?
-Neeeem!!!
-Jó, jó bocsi, csak nem tudom...úgy szikrázik körülöttetek a levegő, ha csak egy helységben tartózkodtok, már akkor is, nem tudtok ellenállni egymásnak, és minden lehetséges alkalommal úgy neki estek a másiknak, és faljátok egymást, hogy az ember azt hiszi hogy valaki fel fog robbani.
Kitört belőlem a nevetés.- Tényleg ennyire durva ?
-Na jó ennyire azért nem,de amugy igaz.
-Komolyan ?
-Aha, és ha ez nem lenne elég Louist még soha nem láttam ilyennek, tegnap miután hazavitt, este átjött hozzánk, és folyton mosolygott, és rólad beszéllt. Szerintem sikeresen magadba bolondítottad.
-Azta! Ez most komoly?
-Hazudnék?  Neked?  Louisrol?  Ilyen ügyben?  Én ?
-Nem
-Na akkor ?!
-Bocsi csak nem tudom
.Hahahaha
-Jól van na
- Amugy te mi járatban ?
-Mosdóba indultam
-Ja. nem láttad Hanyt ?
-Asszem a tv szobába van
-Köszi
-Nincsmit
-Még talizunk
-Ok és köszi
- szivi
Gyorsan elrohantam a fürdőbe, és igazítottam a sminkemen, mivel egyre jobban pirosodott, és lilult a nyakam, megpróbáltam elfedni, nem sok sikerrel.Minden alkalommal amikor eszembe jutottak a foltok, Louis és minden elmosolyodtam  mint egy hülye. Nagyjából halványítottam a nyomokat, eltakartam a hajammal, és rohantam vissza a nappaliba, ahol a buli központja volt,a dj pulttal, amit természetesen dj Malik hamar elfoglalt, Perrievel az oldalán. Nagyon bírom Perriet, kedves, aranyos csajszi, és mióta Zaynnel eggyütt van, sokkal vidámabb lett. Remélem sokáig tart majd a kapcsolatuk, igazán szép párt alkotnak.

8. fejezet Nixy ∞

Sziasztok, én egy pár részt kihagytam, mert nem nagyon volt ötletem, úgyhogy gondoltam a buli előttről folytato.  Remélem nem haragszotok :)


Lou a buli előtt egy órával jött értem. Harry a szobájába volt, így észrevétlenül bejutottunk a szobámba. Annyira dögös volt, fekete csőfarmerbe, és sötétkék laza pólóban mért végig. A reakciója pedig csak dobott rajta. Alsó ajkába harapva túrt a hajába. Ettől csak még szexisebb lett.  Szinte szikrázott a levegő köztünk. Louis a háta mögötti ajtót könnyen bezárta. Majd lassan elindult felém
- Írtó dögös vagy, a buliban nagyon szemmel kell majd tartsalak, nehogy valaki elragadjon.
-Azt hiszem élvezni fogom a megőrzést- mosolyogtam pimaszul.
-Teszek róla hogy így legyen suttogták a puha ajkak, és a következő pillanatban be bizonyította hogy komolyan gondolta. Ajkaink olyan forrón értek össze, hogy szinte perzselt. Minden érintését még percek múlva is éreztem a bőrömön, kezdtem elveszteni a fejemet, egyre jobban vágytam az apró csókokra, és az óvatos érintésekre. Ujjai felfedező útra indultak a hátamon, majd lassan elkezdte lehúzni a ruhám cipzárját. Nem húzta le teljesen, es nem vette le rólam, pont csak annyira, hogy a hátamat ne takarja. Puha ujjaival a melltartó csatommal játszott ugyanis apró gyöngyökkel volt díszítve. Hirtelen felkapott, oda vitt az ágyamhoz, es óvatosan hanyatt döntött. Fölém hajolt,es úgy kezdett csókolni. Apró puszikkal lepte el a nyakamat, amikor megcsörrent a telefonom. De nem a szobámból szólt, hanem a nappaliból.
-Basszus a nappaliba hagytam.- lépteket hallottam, majd Harry hangját.
-Nix! Hany keres.
-Ömmm mondd neki hogy vissza hívom.
-De azt mondja nagyon fontos lenne beszélnetek.
-Jó akkor tartsa egy picit, éppen öltözök.- Lou gyorsan felhúzta a cipzáram.
-Maradj, vagyis menj oda, mutattam a szekrényem mögötti részhez. Mint egy szófogadó kiskutya oda szökellt.
Kinyitottam az ajtóm, és Harry zöld szemei úgy pásztázták a ruhám mintha egy kirakatba lennék.
- Nem kihívó ez egy kicsit?
- Egy buliba?
- A húgom vagy! Így mindenki le akar majd fektetni!
- Leszarom a mindenkit, amugy pedig Louissal vagyok elfelejtetted ?
- Nem, nem is tudnám....
- Ok.
Kikaptam a telefont a kezéből, es bezártam az ajtót. Lou kijött a takarásból, es elterült az ágyamon.
- Na szia - szóltam a telefonba
- Szia figyu szólj már annak a barom tesómnak hogy néha felvehetné a telefont! Es amugy pedig lassan érkeznek a vendégek, szval gyertek!!
- Oké mindjárt indulunk, vigyek valamit ?
- Ah minden van. Csak gyertek már!
- Jó jó sietünk!- és le is tette.
Louis föle hajoltam, és onnan csókoltam meg.
- A húgod azt üzeni hogy húzzunk már - nevettem, és a hasára ültem
- Így max maradásra tudsz bírni.- mosolygott elégedetten.
- Jó lenne
Majd felült, így az ölébe kerültem, széttett lábakkal, amit egy perverz vigyorral díjazott, én pedig nevettem. Egyik kezét a combom, másikat pedig a fenekem alá csúsztatta, és ahogy felállt két kezével megtartott a derekánál,  ugyan abba a pózba amibe voltam. Óvatosan letett, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Elkezdtem felvenni a cipőm, legszívesebben egy fekete vans-be mentem volna, de az nem igazán illett a ruhámhoz. Ameddig én szarakodtam, Lou azért kicsit rendbe szedte a haját, mert túlságosan is szét túrtam. A tükörből figyelt.
-Semmi kedvem bulizni.
-Nekem sem - mosolyogva ismét végigmért. és elégedett mosollyal kinyitotta elöttem a saját szobám ajtaját. Lépteket hallottunk, villámgyorsan tettem egy 180 fokos fordulót, és vissza löktem a szobámba Lout, és gyorsan magunkra zártam az ajtót.
- Lehet hogy a hátsó ajtón kéne kimenned, kicsit félreérthető lenne, főleg Harry számára.....
- Jogos, akkor nem sokára találkozunk.- Kacsintott, és mosolyogva ki ment. Picit igazítottam a sminkemen, és a hajamon, billegtem a Tükör előtt, és már csöngettek is.
-Kinyitom!-  üvöltöttem, és szinte futottam az ajtóhoz.
- Szia, rég láttalak.
Harry pont akkor jött ki a szobájából, amikor Lounak ajtót nyitottam.
-Mehetünk?
- Persze.

8. fejezet Hany ツ

Nyolc előtt két órával kezdtem el magamat is kidekorálni, nem csak a házat. Niall is ott volt, mert megkértem,  hogy segítsen.
A szobámban ültünk mikor gondoltam egyet és előkapva esti ruhámat, elkezdtem levetkőzni, csak a fekete csipkés fehérneműmet hagytam magamon.
Niall elkerekedett szemekkel figyelte ténykedésem. Szemem sarkából szórakozottan figyeltem zavarodott arcát,  de az meglepett,  hogy ahelyett, hogy engem figyelne, lehajtotta a fejét és piros arccal kezdte tanulmányozni a padlót.
- M.. Mi.. mit csinálsz? - dadogta, mire felkuncogva ültem le mellé. Sokféle reakciót láttam már, de ilyet még sose.
- Mármint mit? - pislogtam rá nagy, ártatlan szemekkel. Nem válaszolt, ezért állánál megfogva magam felé fordítottam. Tekintetünk egybefonódott, majd ajkaink lassan közeledtek egymáshoz. Egy örökké valóságnak tűnt mire végre érezhettem finom ajkait az enyémeke.
Hosszú csókcsatába kezdtünk, mígnem Niall kezei felfedező útra indultak a hátamon. Én egyik kezemmel a hajába túrtam, másikat pedig pólója alá vezettem. Minden eszemet elvette, gyakorlatilag bármire rá tudott volna venni. Szemből az ölébe ültem, úgy fogtam lábamat a dereka köré. Egyszerre kaptuk föl a fejünket az ajtócsapódásra.
- Hello! - kiáltotta el magát Lou lentről. Mi egyből szétröppentünk, a szöszi pedig kiment a szobából.
Én gyorsan fölöltöztem majd átszaladtam a fürdőbe ahol viszont már több időt töltöttem.
Nyolckor már teljes pompánkban fogadtuk a vendégeket,  Louis nélkül, mert ő már vagy egy órája elment Nixyért.
(...)
Fél kilenckor szinte már mindenki megérkezett, én pedig úgy döntöttem, hogy lecsempészem a szobámba elrejtett dolgokat.
Mielőtt levittem, az egyik piába, ami a kezembe akadt, egy hatalmasat kortyoltam, ami kellemes melegséggel árasztott el, és adott némi energiát az este levezetéséhez.
A nappaliban levő asztalhoz tolakodtam, és mindent leraktam, majd egy "Itt a pia, igyatok! " kiáltással (amit egyébként nagy ujongás követett) kiindultam a konyhába, ám mikor odaértem épp Niall csapódott ki, és mikor meglátott magával húzott a táncparkettre (azaz a nappali közepére). Kezét derekamra csúsztatta, míg én a hatalmas mosollyal a nyakába csimpaszkodtam.
Persze kihagyhatatlan volt, hogy a zenelistába egy-két 1D számot ne csempésszek. Szeme különös csillogással figyelt engem, és édesen felnevetett, mikor fölismerte a hangját a hangszórókból. Egyik kedvenc számom csendült fel, azaz a BSE.
- I said, Can you give it back to me. - suttogta a fülembe édesen, mikor oda ért a dal, mire én kuncogva folytattam.
- She said, Never in your wildest dreams.
Jutalmul egy édes csókot lehelt a számra, amit szívélyesen viszonoztam is.
- Kérsz valamit? - nézett a szemembe kedvesen. Én belepusziltam a nyakába,és éreztem, ahogyan beleremegett.
- Inkább valakit. - mosolyogtam rá. Aztán valamivel hangosabban folytattam.- Meg amúgy is, én vagyok a házigazda.
És ezzel el is indultam a pult felé. Ott töltötten egy pohár Jack Danielst, az ír szöszimnek pedig fölkaptam egy sört.
Mikor indultam volna visszafelé, valaki egy nagyot lökött rajtam, de a nagy tömeg miatt hátra nem estem, viszont a kezemben tartott pohár teljes tartalma a dekoltázsomra ömlött.
- Szuper... - morogtam.
- Uh, sajnálom... véletlen volt! - a hang irányába kaptam a fejem. Egy irtó cuki srác aggodalmas tekintetével találkoztam. Beletúrt tökéletes fekete hajába, szürke szemeivel pedig az okozott kárt mérte fel... vagy csak a mellemet stírölte. Az utóbbi valószínűbb, úgy hiszem.  
- Semmi gond. - nyugtattam meg egy mosollyal fűszerezve. Már épp indultam volna tovább, mikor erős karjai hirtelen megragadták az enyémet. Kérdőn fordultam vissza.
- Nem hagyhatom, hogy így mászkálj. - mondta, majd jelentőségteljesen dekoltázsom felé sandított. Ahogy én is lenéztem, igazat kellett neki adnom. A kék ruhám hirtelen átlátszó lett, így felfedve nem túl sokat takaró fekete, csipkés melltartómat. Bólintottam, és megpróbáltam a lépcső felé furakodni, nem túl sok sikerrel. Ekkor újonnan szerzett ismerősöm elém pattant, és ketté oszlatta előttem a tömeget, hisz azért ő a 180 centijével valamivel erélyesebb, mint én.
Nehézkesen ugyan, de eljutottunk a lepcsőig, ahonnan terveim szerint egyedül folytattam volna utamat. Aha... hát nem.
A szobám ajtaja előtt értetlenül fordultam hátra a sötét hajú tökéletességhez.
- Csak biztonságban akartalak tudni,amig ide érsz. - vont vállat. Én meg totál ledöbbentem.
- Hisz egymás nevét sem tudjuk, mit érdekel téged, hogy mi van velem. - nevettem rá. Majd mosolyogva még hozzátettem. - De azért ez aranyos.
- Scott Nash, Becky uncsitesója. - nyújtott kezet, amit én szórakozottan elfogadtam. Végülis...
- Hanna Tomlinson, házigazda. - mutatkoztam be. Majd egy kacsintás kíséretében még ennyit mondtam, mielőtt eltűntem a szobám rejtekében. - Jó szórakozást.

Very-very thanks!!!

KÖSZI, KÖSZI, KÖSZIIII!!!
Nagyon-nagyon köszönjük,hogy ezalatt a két hét alatt több, mint 1000 (!!!) oldalmegjelenítésünk volt! El sem tudjátok képzelni, hogy ez mekkora öröm számunkra! Hihetetlen.
Reméljük, hogy a lelkesedésetek innen már csak fölfelé ível シ          
Xoxo; Hanih és ENA 💕

7. fejezet, Hany. ツ

Épp a TV előtt ülve ebédeltem, mikor valaki olyan hangosan csapta be az ajtót,  hogy egy kisebbet ugrottam ültömben.

- Bakker,ember! Mi bajod van? - szóltam oda kicsit sem kedvesen.

- Semmi,bocs. - mondta és valóban bocsánatkérően csengett a hangja.

- Hát...oké. Te,figy arra gondoltam,hogy holnap rendezek egy bulit.  

- Felőlem. - vont vállát majd fölbaktatott  a szobájába.

Furcsának tartottam, hisz ő mindig izgatott lesz ha buliról van szó, meg engem nem is szokott elengedni, hiszen tudja, hogy milyen hatással van rám az alkohol. Nem hogy én rendezzek egyet, ráadásul az ő féltett házában... 

De nem nagyon foglalkoztam vele, inkább megpróbáltam elérni Nixet ruhavásárlás ügyben,  de mivel nem tudtam, inkább Beckyt hívtam magammal.

Hosszú keresgélés után megtaláltam a tökéletes darabot. Egyedi kék színe

kiemelte a szememet, és a világos hajam csak dobott az össz képen.

Beck is talált magának egy pink darabot. Ha már ott voltunk,jobban is körülnéztünk. Új cipőkkel, ékszerekkel és sminkcuccokkal felszerelkezve estem be este a ház ajtaján. Nem vicc, konkrétan elhasaltam a küszöbben.

Louis röhögésére néztem föl, aki épp a konyhából jött ki, egy üveg sörrel a kezében.

- Haha, nagyon vicces... - motyogtam,  majd leporolva magam lassan föltápázkodtam. 

Otthagyva bátyám fölszaladtam és gyorsan kipakoltam. 

Nem kevés pia volt nálam,  és hát azt nem hurcolászhattam pont Lou előtt, így inkább az ágyam alatt rejtett el, még pár dologgal együtt. 

Este hajmosás után írtam egy körüzit mindenkinek, amiben azt is megírtam,hogy bárkit hozhatnak magukkal. 

Elalvás előtt még beszélgettünk telefonon Niallerrel vagy 1és fél-2 órát, hisz egész nap nem láttam!

7. fejezet Nixy part 2 ∞

És ha ez még nem lenne elég elbűvölő mosollyal hajolt közelebb ajkaimhoz. Lágyan megcsókolt, én pedig boldogan viszonoztam.
Pár perc múlva váltunk el egymástól,  de mint mindig megbabonázott a gyönyörű szemeivel. Kis ideig némán álltunk, csak hallgattuk az eső kopogását az ereszen.
- Nyolcra érted jövök.- szólalt meg édesen.
- Rendben. Hova megyünk ?
- Meglepi- mosolygott sejtelmesen - utcai ruhába gyere.
- Oké. Szeretlek!
- Szeretlek!
-Szia
-Szia- megvártam ameddig beindítja a motort, és csak utána mentem be, amikor eszembe jutott, hogy elvileg beszélni akart Harryvel. De a gondolkodásom egy mély rekedtes hang szakította meg.
- Nálad mikor van tíz óra ?
-Ne haragudj, elrepült az idő.
-Louissal voltál ?
-Igen, meg Hanyval, és Naillal.
-Niall ?
-Aha.
-Ő mit keresett ott ?
- Megkértük hogy maradjon.
-Miért nem engem ?
-Mert te elviharzottál amikor Louval beléptünk !
-Csodálod ? A legjobb haverom, és a kishúgom !!! Igen, kicsit furcsa ez nekem, és elég új, nem gondolod ?
-Ezt meg hogy érted ?
-Úgy hogy Louis soha nem hozott szóba téged ! - soha? Vajon tényleg soha nem beszélt rólam ?
-Mert jogy reagaltal volna ha azt mondja a legjobb barátod h bejön neki a hugod ?
-Szarul ! Miert ugy jobb hogyha rajta kaplak titeket a kapunkban smárolni ?
-Nem csókolt meg !
-Akkor csak majdnem smárolni ?! - igaza van.
- Igazad van. Ne haragudj !
- Nem haragszom, és igyekszem feldolgozni- nevetett mostmar - csak  furcsa az egész. Van valami programod estére ? -kérdezte mosolyogva.
-Miért ?
-Gondoltam lóghatnál egy kicsit a bátyóval. - mosolygott kedvesen. Igaza van ,mostanában alig láttuk egymást. Louis is biztos megérti.
-Oké.
-Remek!
-Na megyek átöltözök.
-Oks
Előkaptam a telómat, és tárcsáztam Lout.
-Szia, baj van ?
-Szia, nem csak Harryt kicsit kiborìtotta hogy együtt vagyunk, és szeretne velem tölteni egy kis időt.
-Rendben. Persze, hiszen mindig távol volt.
-Nem haragszol ha halasztjuk a randit ?
-Nem,  nem akarom hogy azt higgye hogy miattam nem is foglalkozol vele. - hallottam hogy elmosolyodott.
-Köszönöm! 
-Nincs mit ! Szeretlek !
-Én is téged !
-Szia
-Szia - mosolyogva tettem le a telefont. Kár, hogy az estét nem együtt töltjük, de nagyon szeretem Harryt. És a rengeteg koncert, turné, dedikálás stb. Miatt rég tesóskodtunk. Elkezdtem átöltözni, és amint levettem a pulcsimat, észre vettem, hogy rajtam maradt az a bizonyos póló. Még jó hogy Harry nem látta, mert ő is azt feltételezte volna, mint Hany. Gyorsan lekaptam a pólót, és begyűrtem a párnám alá. Rám fért egy kis mosakodás, ugyanis tegnap sminkben feküdtem le, és a hajam is kezdett zsírosodni. Miután emberré varázsoltam magam, magamra kaptam egy cicanacit, és egy bő pulcsit, felkontyoztam a hajamat, és letrappoltam a lépcsőn.

7. fejezet Nixy, Part 1 ∞

-Szerintem van olyan okos hogy nem volt semmi Harryvel köztük.
-Remélem De akkor is Niall ???
-Lehet hogy tényleg komolyan gondolják! 
-És ha mégsem ? Hiszen ő a kishúgom ! És még csak 19 !
-Ne aggódj okos csaj ! Egyébként meg, csak egy év van köztünk !
-Az más ! - nevette el magát.
-Miért ?
-Mert te a szerelmem vagy, ő pedig a  kishúgom.
Az első részen kicsit elmosolyodtam.
-Persze, tudom, de hidd el hogy Niall sem bolond ! Sosem tenne olyat ami bárkinek is ártana. Ugye ?
-Persze hogy nem. De féltem,Tudod.
-Na mit csináljunk ? - kérdezte egy kis idő után. - ha jól emlékszem ìgértem a hölgynek egy randevút ! - mosolyodott el.
Úgy valahogy. - nevettem a kölyökkutya szemeit látva.
Hány óra van ? - kérdeztem hirtelen.
Őmm nemsokára 3 miért ?
-Harrynek azt mondtam hogy 10-re otthon leszek. - nevettem el magamat.
-Hát azt egy kicsit lecsúsztad- nevetett már ö is.
-Elvigyelek ? - és egy kacér mosolyt varázsolt a már így is ellenállhatatlan ajkaira.- szeretnék Harryvel dumálni.
- Oké. Összeszedem a cuccom.- gyorsan berohantam a szobába, és magamra kaptam a tegnapi farmerom. Es felkaptam a táskám ami tegnap este nálam volt. Felvettük a kabátot,  és leléptünk. Louis kocsija a ház előtt állt, szóval nem kellett sokat sétálni az esőbe. Pár percre laknak tőlünk, kb. 3 utcával lejjebb, de gyalog végigmenni szinte lehetetlen. kiszállás után egyből rohantunk az eresz alá.Pár eső csepp viszont megtalálta szerelmem arcát, s úgy csillogtak rajta, mintha ott lenne a helyük. Kék szemei csak úgy csillogtak. Csókjára szomjaztam semmi másra nem vágytam, csak az édes ajkakra, itt és most !!!!!!!!

6. fejezet, Hany ツ

Otthagytuk bátyámékat és bementünk a vetítőbe.
- Mit néznél szívesen? - kérdezte Niall, miközben a filmek között kutakodott. Mögésétáltam, és átöleltem hátulról.
- Mindegy. Nem hiszem, hogy túl sokat figyelnénk rá. - suttogtam a fülébe kacéran, és éreztem ahogy megborzong.
- Öhm... ja, hát, tudod... nem hiszem, hogy Lou nagyon örülne neki, ha mást csinálná... - egy csókkal halgattattam el, amit szívélyesen viszonzott is. Viszont mikor levegőhiány miatt szétszakadtunk, kicsit eltolt magától.
- De komolyan, nagyon félt téged. - nézet a szemembe. Bólintottam, majd lefeküdtem a vörös kanapéra, és a plafont kémleltem.
- Tudom. - húztam el a számat. - De néha túlzásba viszi! Már nem vagyok a picike kishúga! - hergeltem magam. Niall is leült a fejemet pedig az ölébe hajtottam. Megfogta az egyik hajtincsem és elkezdte tekergetni az ujjai között.
- Pont ez az. Ha nekem lenne ilyen gyönyörű húgom, az utcára sem engedném ki. - mosolygott le rám. Ez a bók nekem is mosolyt csalt az arcomra. Nem tudom elhinni, hogy ez a csodás srác engem választott!
Fölültem, majd édesen megcsókoltam. Hamar elváltunk, és a filmek fölé álltunk.
- De most tényleg, mit szeretnél nézni? - pillantott rám.
- Téged. - simítottam végig arcvonalát. A szöszim megfogta a kezem és belepuszilt a tenyerembe, mire felkuncogtam. Ettől ő is belemosolygott a tenyerembe.
- Mi az?
- Ez csikis. - kuncogtam tovább.
Niall találomra kikapott egy filmet, majd elindította. Leültünk, majd átkarolva kezdtük el nézni a filmet.  
Nem tudtam volna visszamondani, hogy
miről szólt, de nagyon jó volt az első délutánom Niallel, végre úgy, mint egy pár.
Négy körül indult haza, pont sötétedéskor. Elég nehézkesen váltunk el, és mikor visszasétáltam a szobámba, levetődtem az ágyra és csak csukott szemmel élveztem a csendet és nyugalmat. Hamar meguntam, így végül zenét üvöltetve kockultam egész este.

6. fejezet Nixy - Az aggódó bátyó ∞

Le mentünk a konyhába, mert az a kaja amit hajnalba ettünk elég kevésnek bizonyult. Viszont ahogy beleptünk megláttuk Hanyékat hülyéskedni, ami nem pont haveri irányúnak bizonyult. Na jó most már tuti, ezek teljesen egymásba gabalyodtak. És jól is áll nekik.
- Khm.- Köhintett egyet Lou az oldalamon. Hany idegesen fordult felénk, jé ugye milyen idegesítő ha félbe szakítanak ? Honnan ismerős ez ?
- Te meg mit is keresel itthon ? - kérdezte ingerülten. Viszont Niall intézkedett, kezét finoman Hany derekára csúsztatta, amitől lenyugodott. Sokáig mélyedtek egymás szemébe, de Niall meg a földön volt, és észrevett valamit amit én már el is felejtettem.
-  Figyu Nix nem akarok tolakodni, de mit keres rajtad Louis pólója ? - teljesen ki ment a fejemből! Na erre a mondatra mar  Han is felfigyelt.
- Úr isten !!! Neee ti tényleg ???
- Mi ? Nem, mi nem dehogy is ! - mentegetőztem, de elég valószínű hogy én is ezt gondoltam volna ellenkező esetben.
- Akkor mégis mit keres a bátyám pólója rajtad, ha nem azért mert valamit fel kellett venned ?
- valami tisztát kellett felvennem, mivel nem úgy készültem hogy itt alszom !
Lou meredten állt mellettem, mivel sokkolta hogy Hanyt Niallel látja. Összekulcsoltam ujjainkat, remélve hogy ez kizökkenti, és nem akad ki nagyon.Szerencsére sikerült, elengedte a kezemet, és derekamon ölelt. Tekintetét is rám szegezte, és úgy látszik egy pillanatig az is ki ment a fejéből, hogy nem vagyunk egyedül.
- Várj te hol is aludtál ???
-  Zökkentett ki a kék szemek bűvöletéből Hany.
- Nálam.- mondta Lou.
- Aha szoval együtt aludtatok, Nixyn a te pólód van, szinte nem tudtok nem egymásra koncentralni, de semmi sem történt az éjszaka ?!?!
- pontosan !!! - mondtam kicsit felháborodva, mégis mit gondol rólam ? Attól még hogy Louis álmaim pasija, attól még nem fekszem össze vele az első adandó alkalommal.
- Aha értem. - mondta némi iróniával.
Niallre néztem segítseg kérően.
- én elhiszem ha azt mondják hogy nem akkor nem. 
- Én éhen halok ! - közölte Louis.
- Szintén ! -Nevettem el magam.
- Mi mar kajáltunk.
- Jah láttuk - morogta Louis halkan.
- Ja amúgy a nappaliban van kávé, de lehet hogy melegíteni kell. - jutott eszembe.
- Köszi,  voltatok starbuksban ?
- Aha hajnalba elszaladtunk, amíg aludtatok.
- Cseles - mosolygott Niall. Ugyanis ha bárhova lesifotósok nélkül akarnak menni a fiúk,  azt hajnalban lehet elintézni, ugyanis ilyenkor kihaltak London utcái.
- Megyünk ? -kérdezte Hany Nialltől
- Hova mentek ? - kapta fel a fejét Lou.
- filmezni ?! - flegmázott kicsit Han.
- A szobádba ?
- Ja mert ?
- -Miért nem nézitek a vetítőben ? - aggodalmaskodott Lou. Jól áll neki az " aggódó bátyó " szerep.
- Nézzük a vetítőben! -adta be magát Nialler. Reméltem h így lesz, mivel Niall is pontosan tudja hogy mennyire védi a kishugát Lou.
- Jól van, örülsz ? - nézett rá szemrehányóan Han.
- Aha - vigyorgott a kékszeműm.
Ők pedig ott hagytak minket a konyhában.
- Nem hiszem el hogy ezek kavarnak ! - akadt ki Lou.- Hiszen előbb Harry most meg Naill !
Én ezt nem értem !!!!

5. fejezet, Hany ツ

- Éhes vagyok. - húzta el a száját a szöszim, mire nekem muszály volt hangosan elnevetnem magam. Ő értetlenül tekintett rám.
- Ugyan, drágám, te mindig éhes vagy. - mondtam, majd gyengéden kézenfogva húztam magam után a konyhába. A mosolyom levakarhatatlan volt.
Odaálltam a hűtő elé, és vagy öt percig csak bámultam a kajákat, de nem nagyon fogtam fel. Ennek két oka is volt: egyrészt még mindig nem szálltam vissza a földre a csók után, másrészt folyamatosan éreztem a hátamon azt az átható kék szemeket, amikbe még annó beleszerettem.
Gondolataimból a szöszi kuncogása szakított ki. Nem sokra rá erős karjai hátulról átkaroltak, és fejemre helyezve állát ő is elkezdte kémlelni a hűtő tartalmát.
Kivett kétt joghurtot, és az egyiket a kezembe nyomta. Viszont enni már nem hagyott.
Akárhányszor vettem volna be a számba a kanálnyi finomságot, ő finoman hason bökött, ami számomra nagyon csikis volt.
Nem kell mondanom, mire Niall befalta én még egy falatot sem tuttam enni belőle. Hirtelen ötlettől vezérelve kimarkoltam egy picit a joghurtból és az orrára nyomtam.
Megfizethetetlen volt az az arc, ami vágott. Ám első nagy döbbentt arckifejezése hirtelen szórakozottá vált. Ő is belemarkolt, és épp a hajamba akarta kenni mikor nevetve megcsókoltam. Éreztem, ahogyan elvigyorodik, majd visszaengedi a kezét.
Csók közben lenyaltam egy kis maradékot a szájáról, majd mutatóujjamat végighúzva orrán lenyaltam azt, hatalmas mosollyal. Ő nevetve húzott magához és ölelt meg. Olyan jó érzés volt végre a karjai biztonságában lenni!
- Khm... - rondított bele a szép pillanatba a bátyám krákogása. Idegesen fordultam felé.
- Te még is mit keresel itthon? - kérdeztem továbbra is idegesen. Csak akkor nyugodtam le valamejest, mikor megéreztem Nialler karját a derekamon. Szerelmetesen pillantottam fel a kék szemekbe.
Szemem sarkából észrevettem, hogy Lou háta mögül előbújt még valaki. Annyira nem izgatott, hogy megszakítsam a szemkontaktust, de muszály volt.
A lány nem más volt, mint Nixy. Félénken bújt hozzá Louihoz. Igazából már ez sem tudott kizökkenteni a rózsaszín köd tanulmányozásából.
Niall csodás szemei hirtelen elkereledtek.
- Nix... figyelj, nem akarok tolakodó lenni, de... mit keres rajtad Louis pólója? - kérdezte, mire az említett lány és én egyszerre kaptuk oda ilyedten a tekintetünket.
- MI??? Úr Isten!! Nee, ti tényleg...? - nem bírtam se kimondani se belegondolni. Az még oké, hogy szeretik egymást, ezt még képes vagyok elfogadni. Az, hogy látom őket csókolózni, attól lesz egy kis hányingerem, de ezt is meg tudom szokni, idővel... Na de, hogy AZT is csinálják, na hát arról hallani sem akarok! Ráadásul bárátnőm még sosem volt együtt úgy egy fiúval...
- Mi? Nem, mi nem, dehogy is! - tiltakozott Nixy egyből.
- Akkor mit keres a bátyám pólója rajtad, ha nem azért, mert valamit muszály volt felvenned? Hm?
- Valami tisztát akartam fölvenni, és nem úgy készültem, hogy itt alszom! - magyarázta hadarva.
Csak ekkor tűnt fel, hogy bátyám teljesen sokkolva bámult valamit az oldalamon. Követtem a tekintetét, ami nem máshoz vezetett, mint Niall kezéhez a derekamon... Upsz.

5. fejezet Nixy ∞

Liam hívta.
- Baj van ! Hany nagyon rosszul vollt a bárban, és össze esett, haza kell mennem! - mondta aggódva.
-Mehetek ?
-Persze! - vigyorodott el.
Gyorsan bezártam a házat, es bepattantunk  Lou kocsijába. Körülbelül 200-al repesztettünk az éjszakában. Szerencsére nem volt rendőr. Alig öt perc múlva már ott is voltunk a Tomlinson villa előtt. Rohantunk befelé, de szerencsére Hany jó kezekben volt. Egészen pontosan Naill kezében. Gyorsan bevittük a szobájába, megnéztük hogy jól van-e és hagytuk aludni. Lou nagyon aggódott, de amint látta hogy mostmár kicsit jobb állapotban van, és alszik megnyugodott. Aznap este náluk aludtam én is és Naill is. Ő be ment Hanyhoz, hogy ha esetleg felébred, es bármi van akkor ott legyen. Én pedig besétálltam Lou után a szobájába. Ő leült az ágya szélére, én pedig mellé, és méllyen a szemébe néztem, reméltem hogy megcsókol. Pontosan tudta hogy mit akarok, és a következő pillanatban egymásba forrtak ajkaink. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy az egész testem bele borzongott, s úgy viszonoztam az édes csókokat, ahogy csak tudtam. Óvatosan az ölébe húzott, és derekamat simogatta a csókok közepette. Hajába túrtam, mire elmosolyodott. Puha ujjai besiklottak a pólóm alá, és a hátamat kezdte simogatni, majd hirtelen megtorpant.
- Várj! Akarod AZT ? - kérdezte, és komolyan nézett rám.
- Nem akarom elsietni ! Ha nem állsz készen akkor nem. - nézett rám bizonytalanul.
- Louis én még sose ! - láttam hogy meglepte az előző mondatom.
- Rendben ! Nem kell sietünk ! - mondta szavamba vágva, de őszintén, Mire én lesütöttem a szememet. Óvatosan felemelte az államat, hogy a szemembe nézzen. Látta hogy nincs minden rendben.
- Ugye nem gondolod hogy engem csak a szex érdekel, és e miatt elhagylak ? - kérdezte kicsit félve.
- Nem.
- Amit mondtam azt komolyan gondoltam ! Addig várunk ameddig biztos nem leszel magadban, és bennem.- Az uzolsó szónál egy kicsit megakadt.
- Louis ! Én bízom benned !!
- Tudom, és Köszönöm.
Még mindig az ölében ültem, és felnéztem rá, mire ő olyan gyengéden megcsókolt, hogy azt hittem menten elájulok. Az este további részében filmeztünk, de igazából sokra nem emlékszem a tartalmából, ugyanis közben szenvedélyes csókcsatákat vívtunk. Végül gyengéd ölelésében álomba szédültem.
Másnap reggel korán keltünk. És mivel az éjszaka utcai ruhában aludtunk el, így ugyan abban leugrottunk a kávézóba. Szerencsére senki sem volt az utcán. Gyorsan vissza siettünk a házba. Louis adott egy pólót, mivel tegnap a gatyám alatt volt egy harisnya is, így abba maradtam, és a rám inkább hálóingre hasonlító világoskék pólóban. Mivel a másik kettő még javában aludt, úgy döntöttünk, hogy felmegyünk az emeleti vendég szoba féleségbe, és ezúttal tényleg filmezünk. Elkezdtük nézni a Másnaposok 3-at, de 10 perc múlva le mentünk, mert beszélgetést hallottunk.
- Biztos Hany felkelt.
Lassan mentünk le. Elsétáltunk Hany szobájához, de az ajtó csukva volt. Hallottuk a beszélgetést, de aztán elhallgattak. Lehet hogy csókolóztak? Hirtelen ötlettől vezérelve benéztem a kulcslyukon. Igazam volt. Louis nyitott volna be, de még időben megállítottam.
- Mi az ?
- Nem kéne megzavarnunk őket-elkerekedett a szeme.
- Ők most ?
- Csókolóznak. - Kicsit megnyugodott, de azért nem értette.
- Gyere menjünk vissza!- néztem rá kicsit kacéran, mire otthagyta a gondolatait, és a derekamat átölelte miközben a lépcsőn haladtunk felfelé. Mikor oda értünk a szobához Lou gondolt egyet, és felkapott az ölébe. Nevetve mentünk be, és végig terültünk a puha ágyban. Egy ideig csak néztük egymást, majd hozzá bújtam. Bekapcsoltuk a tvt, és egyből a zene csatornán volt. A fiuk egyik száma ment, történetesen pont a kedvenceim közé tartozó Rock Me !!! Olyan furcsa ez, minden csapból ők folynak.Lányok milliói sikoltoznak ha meglátják őket, én meg itt ölelgetem Louis Tomlinsont, aki a bátyám legjobb haverja, Harold Stylisé. Teljesen mások így, mint az interjúkon, olyan hétköznapiak, egészen ameddig nincs koncert, turné, interjú, dedikálás, vagy valamilyen jelenésük. Illetve ameddig ki nem lepnek a vilàgba.....

4. fejezet, Hany ツ

Mikor kinyitottam a szememet három dolog tűnt fel azonal: 1. Rohadtul fájt a fejem! 2. Még mindig a tegnapi pink ruhámban voltam. 3. Nem voltam egyedül a szobámban.
Ő szőkesége édesen szuszogott a babzsákfotelemben, meglehetősen kényelmetlennek tűnő pozícióban.
Némán felnevettem, majd körbenéztem. A szobában még sötétség uralkodott, leginkább a lehúzott redőnynek köszönhetően. A szobám ajtaja csukva volt, de az alatta levő résen némi napfény sütött be.
Tekintetem hamar visszatért Niallhez, aki picit mocorogni kezdett, én pedig megilyedtem, hogy föl fog kelni. De szerencsémre nem sokára megint ugyan olyan békésen aludt tovább. Én még pár pillanatig mosolyogva hallgattam nyugodt szuszogását, aztán fölálltam, és a szekrényemhez lopóztam, amiből kikaptam pár cuccot. Amilyen halkan csak tudtam, a szobámból is kisurrantam. A fürdőbe átvettem a ruhámat egy gyors zuhany után, aztán a tükör elé álltam. Belenézni már nem mertem.
Féltem, hogy nem az a magabiztos lány fog visszanézni rám, aki szokott, hanem egy szánalmas, szégyenkupac.

És így is lett. A sminkem szétkenődve véreres szemem körül a sápadt arcomon, és tekintetemből csak úgy áradt a szánalom. A szánalom, amit saját magam felé éreztem. Hogy engedhettem ezt meg magamnak? És minek hívtam oda a fiúkat, hogy még ők is végignézzék? Hogy fogok ezek után a szemükbe nézni?! Még sosem estem szét ennyire... főleg nem egy ilyen apróság miatt.
Pontosan, egy kis apróság. Mert ha összejönnek, akkor mi van? Úgy viselkedtem, mintha összedölt volna a világ, pedig nem egy barátom lett volna, aki segítsen, és helyretegyen egy kicsit. Ehelyett én leittam nagam sárga földig. Ráadásul nyilvános helyen, ezzel szégyent hozva bátyámra is.
Megpróbáltam némi életet lehelni az arcomba egy új, természetes sminkkel, majd nagy levegőt véve kiléptem a helyiségből, és lebotorkáltam a konyhába. De még mielőtt elértem volna, vele szemben levő nappaliból hangokat hallottam kiszűrődni.
- Eltűnt! Mikor fölkeltem már nem volt az ágyában! - az ír hangból csak úgy áradt az idegesség. Egyből megsajnáltam, ezért maradék büszkeségemet összekaparva beléptem a fehér nappaliba. Háttal állt nekem, így nem vett észre. Jobb is úgy, nem bírtam volna ki a kék szemek kereszttüzét.
Hátulról mögé osontam, és átöleltem. Éreztem, ahogy megmerevedik, és elakad a lélegzete.
- Niall? Itt vagy még? - hallottam a telefonból Liam hangját.
- Sss... itt vagyok. - suttogtam a fülébe. Ő bal kezét rászorította az egyémre, ami a mellkasán pihent.
- Itt vagyok. - válaszolt már sokkal nyugottabban, némi izgatotsággal a cuki akcentusos hangjával. Imádom!
- Megyek, beveszek egy gyógyszert. - már épp szakadtam volna el hőt árasztó testétől, de nem tudtam. Nem engedett el.
- És ő is. - mondta a telefonba majd kinyomta, és egy hirtelen mozdulattal megfordult. - Nagyon aggódtam érted. - ölelt meg, engem meg elárasztott valamiféle bizyergés. Én halkan felkuncogtam.
- Csak neked? - kérdeztem incselkedve, ő pedig elpirulva kapta el a tekintetét.
- Mármint... azt akartam mondani, hogy... nagyon aggódtunk érted. Mind. Nix is itt volt este. - tette még hozzá. Az arcom hirtelen komollyá vált, az utolsó mondatot hallva.
- Egyedül?
- Hát... öhm... Louval léptek be az ajtón. De ez nem jelent semmit! - próbánkozott. Én hátatfordítottam neki és kiindultam.
- Hát persze. Semmit... - suttogtam magam elé, miközben átbaktattam a konyhába, és öntöttem egy pohár vizet. - Tudod, én igazán örülök nekik. - folytattam valamivel hangosabban, de a hangom egyáltalán nem csengett olyan biztosan, mint akartam.
- Igen? Akkor miert ittad le magad fúl ré...
- Ne! - kiáltottam, ám ettől erős fájdalom nyilallt a fejembe. Kezemet homlokomra szotítva folytattam immár halkabban, de ingerülten. - Ne mond ki, oké? El akarom felejteni! Csak egy kis botlás volt, semmi több!
Niall letaglózva állt az ajtóban. Száját összepaszírozta, gondolom mondani akart valamit, csak nem merte.
Lenyeltem a fejfájáscsillapítót, majd visszaindultam a szobámba. A szöszi kitartóan követett, és amíg én bekapcsoltam a laptopom, ő belehuppant a babzsákba. Én szemem sarkából mosolyogva figyeltem, ahogy izegve-mozogva keresi a tökéletes pozíciót. Mikor észrevette, kérdőn nézett fel, de én csak kuncogva megráztam a fejem.
Eddigre már a gép is betöltött, ahol egyből megnyitottam azt a honlapot, ahol minden percre pontosan megvan az 1D minden lépéséről. Bizar.
Egyből két szalagcím is az arcomba virított. "Új románc a láthatáron!" És egy kép, amikor a ház előtt ölelkeznek Nixyvel. Na, Lou örülni fog...
A másikat olvasva viszon teljesen lefagytam. "Csupa kérdőjel: az új Hanna Tomlinson!"
- Mi van?? - mondtam valamivel hangosabban, mint terveztem.
Niall mögém állt, és úgy nézte a monitort. Amint meglátta, hogy mit nézek, lecsapta a gép tetejét. Én
felháborodva fordultam felé.
- Hé! Engem érdekel!
- Pedig nem kéne... - mondta sejtelmesen. Én összehúzott szemöldökkel vizslattam.
- Te már olvastad, ugye? Nagyon lehordanak benne? Mit ír? - kérdezgettem, ő pedig lehajtotta a fejét.
- Hár... khm... összeraknak Harryvel, és azt állítja, hogy attól viselkedtél olyan botrányosan és azért hányrad le őt, mert... - aztán elpirulva elhallgatott.
- Mert...? - kezdtem nagyon ideges lenni.
- Khm, mert... mert te is meg volták neki... és... és hát, hogy te is csak egy voltál a sok közül...
Szemeim három szorosára kerekedtek. Jól hallottam? Én és Harry?! Ugyan máár.
Villám sebességgel kapcsoltam be újra a gépet, miközben idegesen kopogtattam ujjaimmal az asztalon.
Niall átnyúlt a vállam felett, majd gyengéden összekulcsolta kezeinket. Amint betöltött olvasram is. Lesokkolva jöttem rá, a szöszi igazat mondott. Tényleg ez állt itt. És egy kép, ami tegnap délután készült, mikor fölsegített és kicsit tovább hagyta a derekamon a kezeit. És záró mondatnak: "Vajon ezek után is ilyen felhőtlen marad Louis és Harry barátsága?" Na rohadj meg!
Hitetlenkedve tekintettem föl a kék szempárba.
- Miért? Miért vagy még itt és miért vagy ilyen kedves ezek után is?
- Tudom, hogy ez nem igaz. - biccentett a cikk felé.
- De attól még simán az lehetne. Végül is nem tudhatod...
- De, tudom, hogy nem igaz. Bízom benned. - mindta, én pedig hálásan mosolyodtam el és túlfőtött érzelmekkel repültem karjaiba, és olyan erősen szorítottam magamhoz, amennyire csak tudtam.
Pár perc múlva kicsit eltávolodtunk, de nem engedtük el egymást. Elvesztem azokban a csillogó kék szemekben. Annyira elvarázsolt, hogy szinte semmi sem tudta volna elterelni a figyelmemet. Semmi... kivéve az ajkait.
Észrevehette, hogy hova kalandozott a tekintetem, mert egy huncut mosoly jelent engedett meg. Én pedig vágyakozva pillantottam hol gyönyörű szemeira, hol telt ajkaira.
Foghatta a jeleket, ugyanis továbbra is mosolyogva közeledett hozzám. A távolság folyamatosan csökkent, mígnem teljesen meg is szűnt.
Mikor ajkaink összeértek kellemesen rázott ki a hideg. Kezeimet összekulcsoltam a nyaka körül, ő pedig a derekamat fogta.
Nem tudom meddig falhattuk egymást, de nagyon jó érzés volt ajkait végre az enyémeimen érezni!
Lassan váltunk el egymástól, de a szemkontaktust folyamatosan tartottuk.

4. fejezet Nixy ∞

- Én is ! - mondtam, de még mindig nem voltam biztos benne, hogy nem álmodom. De semmi màsra nem tudtam gondolni,  csak az előbb történt dolgokra.  Arra az öt percre.
- Amúgy szerinted Harry hova ment ?
- Fogalmam sincs. Talán egy klubba. Vagy csak kiszellőzteti a fejét.
- Azt viszont egyáltalán nem akarom hogy miattam veszekedjetek.
- Hidd el megbékél! - és bíztatóan összekulcsolta ujjainkat. Másik kezével pedig végig simította az arcom vonalát. Beleborzongtam minden érintésébe. Lenézett összefont ujjainkra, és halványan elmosolyodott. Így ültünk pár percig, mikor eszembe jutott Hany sms-e, és hogy nem válaszoltam rá. Gyorsan felkaptam a telefonom, ami mellettünk hevert az ágyon, és elkezdtem pötyögni, majd lattam hogy Lou nem igazan érti hogy mi ilyen fontos.
- A húgod.
- Ja értem. - mosolygott.
- Tudja hogy idejöttél ?
- Nem mondtam, de szerintem sejti.
- Oké. Amúgy mi van köztük a bátyámmal ?
- Megkérdeztem, es azt mondta hogy semmi.
- Aha. Akkor  biztos csak összefutottak.
- Jah, remélem hogy nincs köztük semmi.
Tudod ezt fura pont tőled hallani :D
- Az màs. Mivel én nem megyek végig a csajokon. Nem úgy mint ő aki minden màsodikat ágyba viszi.
- Oké, igazad van, sajnos.                                                                                                                                       - - Kihasználja a fürtjeit, és a gödröcskéit. - Erre muszáj volt nevetnem. Ugyanis folyton ezt a kettőt hajtogatja. Végül is igaz. Bomlanak utána a csajok. Valamiért a bunkósága általában megnyerő szokott lenni. Azért persze szeretem a tesóm, de ez az igazság.
Louis telefonja szakította félbe a gondolatmenetem. Liam hívta aggódva.

3. fejezet Nixy part 2

Végre úgy tűnt, hogy életemben először megcsókol Louis Tomlinson! Talàn .....
Olyan közel volt az arcunk hogy csak pár centi választott el az édes ajkaitól. Egyik keze az oldalamon pihent, másikkal pedig mellettem támaszkodott. Lassan rettegtem hogy megint ránk nyit valaki, de szerintem ezt Lou is észrevette, ugyanis megcsókolt. Ajkaink egymáshoz tapadtak, és olyan bizsergés futott végig rajtam, amitől minden félelmem elfelejtettem, és csak rá koncentráltam. Szinte biztos hogy észre vette, mert egy halvány vigyor futott végig az arcán. Egész eddigi életemben  ezután a két perc után sóvárogtam. Puha ajkai nem váltak el egyhamar az enyémektől, amit egyáltalán nem bántam, ugyanis nagyon  jól esett minden porcikámnak. Csókunk  közben egyszer csak kinyílt az ajtó, majd villámgyorsan be is vágódott. Elválltunk egymástól, de nem tudtam észhez térni, és ahogy levettem az arckifejezéséből, úgy Louis sem. Kellett pár perc amíg észhez tértem, viszont a kékszeműm beelőzött, és Harry után ment. Én meg csak ültem az ágyon és nem tudtam hogy mit tegyek. Par perc múlva visszajött Lou, de Harry nélkül.
- lelépett, nagyon kiborítottuk.
- tudom. Miért nem képes senki sem kopogni ? - erre Louis elnevette magát, mire én se bírtam ki. Komolyan ez az elso ami eszembe jut ? Aztàn komoly arccal leült mellém, és megölelt.
Majd lenyugszik!
Remélem
Nixy !
Igen ?
Beléd szerettem! - mondta érzelemmel teli hangon, mint meg soha ezelőtt. ♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡