- Barom! - bokszoltam bele a bongyi karjába, aki egyböl odakapta a kezét és az ütésem nyomát dörzsölgette. Mikor a hitetlen zöld szempár találkozott az enyémmel, én rosszallóan megráztam a fejem.
- Basszus, haver! - Louis. Ennyi?
Nixy szégyenlősen lehajtotta a fejét. Majd bátyám még mindig derekán nyugvó kezére pillantott, és halványan elmosolyodott.
- Hany! Mi a frászt keresel itt? - visszapillantottam a bátyámra, aki cseppet sem tűnt boldognak. Most is csak megvontam a vállam, de ő ezzel nem elégedett meg. Harryre pillantott, aki egyből segítőkészen elmondta, hogy haza. Erre már barátnőm ia felkapta a fejét.
- Haza? Erre?!
- Aha. - majd elgondolkoztam - Louisér jöttem.
Majd ezzel a lendülettel elkaptam bátyám kék bulcsijának az ujját, és szorosan fogva azt rántottam magam mellé őt. Határozott leptekkel megindultam, Lou meg majdnem hasra esett. Szemem sarkából láttam, hogy egy sziát tátog Harryéknek, ezért vállam fölött én is intettem egyet.
Az úton végig néma csöndben rángattam magam mögött, és a szembejövő autókat figyeltem.
Mikor hazaértünk elengettem, de csak addig, amíg felesleges cuccait le nem pakolta. Utána föl taszigáltam a lépcsőn, be egyenesen a szobájába.
Míg ő kényelmesen elhelyezkedett az ágyán, én elé huztam egy széket, és levágódtam rá. Előrekönyököltem a térdemre. Pár percig összehúzott szemekkel mértem végig, majd lassan hátradőltem az irodai széken, keresztbefont karokkal.
Ő térdeit maga elé húzta és csukott szemmel ráhajtotta a fejét, és vett egy nagy levegőt, pont akkor, mikor végre én is megszólaltam.
- Na mesélj csak, mi is van köztetek Nixyvel? Nem is mondtad, hogy bejön neked...
- Pedig de. És pont azért nem mondtam, mert tudtam, hogy ezt fogod csinálni! Egyébként meg nincs köztünk semmi. (Hála nektek.) - fejezte be, leszegett tekintettel. Én pedig a második mondatot emésztgettem. Megéri most ezért besértődnöm? Nem, inkább úgy tettem, mintha nem hallottam volna.
- Akkor mit kerestetek ott kettesben?
- Csak elkísértem megsétáltatni Kevint, akit Harry rásózott... Jut eszembe, Harry... és te miért járkáltál vele kettesben arrafelé?
Most rajtam volt a sor, hogy kerüljem a tekintetét.
- Fellökött! - jelentettem ki, és ez a válasz nem csak őt, hanem engem is meglepett.
- Szóvan azért sétálgattatok kettesben, mert ő fellökött téged... - ízlelgette a magyrázatot, bár még én sem találtam összefüggést a kettő között. Hirtelen kezeit feltette, mint aki megadja magát. - Ha te mondod!
Kezével finoman intett a kijárat felé, én pedig már kezdtem volna megsértődni, mikor is konkrétan elkezdett kitolni az ajtón. Mikor már a küszöbön kívül kerültem, ő hatalmas vigyorral az arcán ünnepelte győzedelmét. Én viszont még összeszűkített szemekkel mutattam először ket ujjammal az én majd az ő szemei felé.
- Figyellek! - mondtam a lehető legfenyegetőbb hangomon, majd átbattyogtam az én szobámba, és rávetettem magam az ágyra. Hosszú volt ez a nap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése